Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Pierling: La Russie et le de Saint-Siége. Ism. Kropf Lajos 556

557 TÖRTÉNETI IRODALOM. különböző felekezetei a közel jövőben még csak szövetségbe is lépnének egymással a közös vallás dolgában. Az egy akol ily körülmények közt még mindig merő utópia, a keleti és nyugoti egyházak egyesülése pedig ábránd. Hazai történetünket szerzőnk műve fölötte érdekli. Lapjain folyvást magyar eseményekre, magyar szereplőkre bukkanunk ós már csak azon közös érdeknél fogva is, mely a lengyel királyságot és hazánkat különösen a Jagellók magyar és Báthori István lengyel királysága korában egymáshoz fűzte, szerző munkája figyelmünket föl kell hogy keltse. A jelen első kötet az 1580. évig terjed. A munka érdemeinek részletes méltatásába ereszkedni, már most, korai munka volna, mert »a forrásidézetek túlszaporításának meggátlása czéljából« a szerző csak »a föltétlenül szükséges« jegyzetekre szorítkozott, megígérve azonban, hogy »máshol« (ailleurs) fog bővebben idézni, kivonatokat adni, függelékeket közölni. Ezeknek megjelenéseig föl kell függeszteni bírálatunkat szerzőnek egynémely következtetéseit illetőleg. Több helyen szerzőnk egyszerűen utal előbbi dolgozataira, melyek jelen munkájának mintegy előtanulmányait képezték. Ezeket persze a legújabb fölfödözések világánál átdolgozta, mindazonáltal nem mindenhol sikerült neki az előrehaladott kutatás színvonalára emelkednie s van könyvében elég »fölmelegített káposzta«. Igy pl. midőn azt iija (413. 1.), hogy eddig (tehát a folyó évig, jelen könyvének megjelenéséig) a világ azt hitte, hogy Possevino hires küldetését megelőzőleg XIII. Gergely pápa csak egyetlen egy ízben kisértette meg egy Moszkvával való összeköttetés létrehozatalát és hogy a Lengyelországban osztrák részről meghiúsított diplomacziai beavatkozási kísérletet nem ismételte a pápa. Ily véleményben volt ugyan maga Zakrzewski is, midőn az a Szent-szék és Rettenetes Iván czár közötti diplomacziai érintkezésekről való tanulmányát 1872-ben közzé tette. De a tudomány azóta haladt és pl. éppen magától Pierling atyától még 1883-ban tudtuk meg *), hogy a történetírás az emiitett pontot illetőleg tévedett. Pierling atyával művének jelen befejezetlen állapotában kötekedni, egynémely állításainak, következtetéseinek helyességét kétségbe vonni kissé vakmerőség volna mindaddig, míg igéretét be nem váltandja, mert szerző kutatott kiadatlan források után a kopenhágai, königsbergi, nürnbergi, párisi és külön-') Rome et Moscou (1547—1579) a »Bibliothèque Slave Elzévirienne« Y. kötete.