Századok – 1896

Értekezések - SÖRÖS P. PONGRÁCZ: Forgách Ferencz élete - I. közl. 519

FORGÁCH FERENCZ ÉLETE. 523 embert, ki a helyeket és viszonyokat, az embereket ismeri, állítsanak a sereg élére; ő kisérőül szegődik, áruba bocsátja apai birtokrészét, zsoldosokat szerez segítségül. Mindez hasztalan volt, a német Brandeisre bízták a fölmentést.1

) De folytassuk, megszakítva kissé Forgách sorsát, Várad bajának ecsetelését s lássuk, mi lett püspökségével. Brandeis serege nem tudott segíteni; az ostromlott őrség, miután nyártól télig s újra nyárig folyt a harcz s 1556. nov. 11-én maga Simon is életveszélybe jutott, végtére is élelemhiány miatt 1557 nyarán föladta a várat.2) Ferencz püspöksége tehát, mielőtt birta volna, élveszett s csak a remény maradt meg, hogy tán még visszakapja. Vigasztalhatta még, hogy a tordai országgyűlés, legalább egyelőre, biztosította a váradi káptalant s az egyház kincseit.3) Püspöksége birtokaiból alig maradt neki valami. Csak Békésmegye, mely Ferdinándnak hódolt, adott számára tizedet olyformán, hogy Kerecsényi, a gyulai kapitány, ezen tizedért 550 frtot fizetett Forgáchnak (Kerecsényi levelei a bud. orsz. levéltárban). Miután azonban 1556. szept.-ben Gyula török kézre jutott, az egyházmegye már semmi jövedelmet nem nyújtott Forgáchnak. De térjünk Forgáclioz, kire még 1556-ban nevezetes föladat várt. Ugyanis ebben az évben az országgyűlés gondoskodott, hogy külsegélyt szerezzenek a haza védelmére. Követeket is választott, kik az 1566/7 telén tartandó regensburgi gyűléstől kieszközöljék, hogy a birodalom serege Magyarországba jöhessen.4

) A követség azonban igen halogatva szedődött össze, s Ferdinand, ki már jelen volt Regensburgban, kénytelen volt sürgetni az esztergomi érseket, hogy tegyenek már valamit.5) Az érsek nem késett a király akaratát a nádorral tudatni s megjegyezte, hogy, ha a tinnini püspök nem mehet el, a váradi fog helyette elmenni.6) Tényleg Forgácli ment el, miután decz. 20-án a kamra 600 frt útiköltséget utalványozott neki.7

) A fiatal püspök volt a feje is a követségnek, mely kivüle még Macedoniay Péterből s Hosszutóthy Györgyből állott. A gyűlésen Forgách fényes beszédet tartott; majd szánalomra keltette hallgatóit ecsetelve a bajokat, majd örömet keltett, szólva a dicső bátorság megragadó példáiról, majd meg súlyos elkese-0 Forgách 149. 1., 153—154. 1. 8) 155. és 157. 1. 3) Szilágyi, Erd. Országgy. Emi. II. 80—81. 1. 0 Fraknói, Magyar Országgy. Emi. III. 492—93. 1. 5) Ferdinandus ad Strig. Archieppum, Pray i. m. 103—104. ') Strigoniensis ad Nádasdium. u. o. 104—105. ') Acsády, Magyarország pénzügyei I. Ferd. alatt 189. 1. V. ö. még Fraknói i. h.