Századok – 1896

Értekezések - SÖRÖS P. PONGRÁCZ: Forgách Ferencz élete - I. közl. 519

522 SÖRÖS P. PONGRÁCZ. Báthory István nádor és mások ösztönzésére már rég Ferdinand pártjára tért.1) Elmúlt ama rövid ideig tartó kegyvesztés ideje is, melyet Puchaim hadnagyának, a Forgách-birtokokat pusztító Koppányi Györgynek megölése miatt magukra vontak. A családdal rokon Révay Ferencz és Mérey Mihály sikeresen jártak a Forgáchokért közbe. A fejedelmi kegy újra fölragyogott a családra s gyarapodtak tisztségben és tiszteletben.2) Forgách Ferencz jövő reményei tehát az udvarhoz fűződtek s tényleg nem is csalatkozott. A haza érkező ifjúnak pályát kellett keresnie. A harczi dicsőség, ugy látszik, nem bírt rá varázszsal ; a nyugalmasabb s gyorsabb emelkedést biztosító egyházi pályára lépett. A nyitrai egyházmegye papjává letts) s igen valószínűleg pappá szentelése után rögtön egri őrkanonokká is hin.4) A fiatal pap emelkedése még nem végződött, sőt most kezdődik : nagyváradi püspökké nevezte ki a király. Már 1556. aug. 7-én megtörtént e kinevezés,5

) bár a püspöki szék előző birtokosa, Zaberdin Mátyás, csak augusztusban halt meg. Folytatása volt ez a fejedelem feléledt kegyének, mit fokozott az is, hogy a már jóhirü Simont Nagyvárad kapitányává tette Ferdinand. A pártosok ugyanis, irja Gregorianczi Pál, nem ereszték őt egyházába; épen ezért vitte Ferdinand az udvarhoz s tette titkárává.6) Bizony szerencsétlen idő volt 1536 Váradra. Alig menekedett meg a küzdelmektől, már is uj nyomás várt rá. A török sürgetésére az 1556. februárban tartott tordai gyűlés újra meghívta Izabellát Erdélybe, ki alig ért októberben oda, már is Nagyvárad ellen meneszté csapatait s még szaporitá velők a hadat, mely amúgy is körülzárva tartá. Forgách Simonnak is, Ferencznek is szivén feküdt Várad ügye. Simon ismételve kérte, hadd menjen ki Váradból, megvédi ő hadnagyával is a várt; majd gyűjt künn sereget s azzal fölmenti az ostromtól, de hasztalan. Hasztalan akart Zrínyi csaknem semmiért saját költségén a fölmentésre vállalkozni ; hasztalan emelt szót a tanácsban résztvevő Forgách Ferencz : magyar !) Forgách (M. Tört. Emi. írók XVI.) 250. 1. 3) Istvánfi, Historiarum 1. XVII. 197. (az 1758-i kiadás szerint). 3) A pápai bullában olvassuk : Demum ad te Presbyterum Nitriensis seu alterius Dioecesis .... direximus oculos nostrae mentis. 4) A pappá szentelést az időkor (ekkor 25—26 éves) miatt és azért kell ide tenni, mert máshol hely nincs rá. A mi a kanonokságát illeti, az Egri Schematismus (1838-ról, 22. 1.) csak 1564-nél emliti ugyan, de Pray (Specimen Hierarchiae Hung. II. 188.) bizonyára okirat alapján azt irja, hogy 1556-ban őrkanonokból lett püspökké. 5) A kinevező okmány a budai orsz. ltárban van (Bunyitainál, A nagyv. püsp. tört. I. k.), mely Pray fönti állítását is igazolja. e) A »Mmnemosynon«-ban ; Kovachich, Script. Min. I. 101. — és Istvánfi a Vita Auctorisban.