Századok – 1896

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Presbyter Diocleas krónikájának magyar vonatkozásai 485

PRESBYTER DIOCLEAS KRÓNIKÁJÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSAI. 499 Diocleas szövegét a magyarokról A. alatt, a horvát krónikáét B. alatt adtuk. Ezúttal a B. szöveg proveniencziájárúl adunk számot. 1510 előtt Papali (horvátosan Papalic) Domokos poljiczai knéz, az úgynevezett Krajnában Markoviéi nevezetű helységben egy »dalmát nyelven szerkesztett« krónikát talált, melyet barátjának Marulus (Marulic) Marknak, a híres spalatói történetírónak küldött meg a végből, hogy fordítsa le a dalmát, tehát tengermenti horvátból latin nyelvre. Fordításának a kézirata Luciuslioz került, s ebből aztán ki is adta nyomtatásban »Regum Dalmatiae et Croatiae gesta« czím alatt, mindjárt Diokleas krónikája után (Amsterdami kiadás 304— 309.). A kézirat a vatikáni könytár említett 7019. sz. codexében foglaltatik 82 — 95. f. alatt. Marulusnak e fordítása nagyjából egyezik Radoslavig — mint Lucius megjegyezte — a Diokleas-krónikával, annak egy más példánya után készült, tehát variánsa. Ámde Marulus Márk a Papali fölfödözte horvát példányt javítva, a mint mondja, tehát nagyon szabadon fordította, el-elhagyogatott belőle, úgy hogy Diokleashoz és a lefordított horvát szöveghez hasonlítva valóságos eltérő példányát képviseli az alapjában egy krónikának. A Marulus krónikát Schwandtner jegyzetekkel s a Diokleastól való eltérésekre utalással a III. kötet 511 — 524. 11. I—XIII. cap. osztá. Marulus Papalinak visszaküldte a horvát szöveget, s meglehet, hogy magának is lemásolta. 1546-ban Kaletié Jeromos pap Almissában latin betűkkel leírta a Papali-féle krónika horvát szövegét, mely némelyek szerint glagol, mások szerint Cyrill betűkkel volt írva. Kaletiónek ez a másolata Luciushoz került, s az előbb említett 7019. Vat. Codex 103—123 f. foglaltatik. Innen adta ki Kukuljevic Iván2) s ujabban Crnôic,3) a ki XXVIII fejezetre osztotta, míg Kukuljevié félhasábosan 1158 sorba foglalta. Kaletiének ez a másolata ugyancsak nem egyezik sem a Marulus-féle másolattal, sem a Lucius Diocleassal teljesen, alapjában egy, de bővebb Marulusnál és rövidebb Diocleasnál. Diocleas Radoslavig, körűlbelől 1180-ig terjed. Az I— XXIY. fejezetig egy a két krónika, csak szövegbeli eltérések Lucius e helységet Antivari körűi keresi, a poljicei kerületben — mely Almissa fölött terűi el — keresik mások. s) Arkiv. Zágráb, 1851. I. köt. 4—37 11. 3) I. m. E kéziratnak egy másolata Zágrábba került, egyet a prágai n. múz. könyvtárában őriznek.