Századok – 1896

Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1896. máj. 7-ki r. vál. ülés jegyzőkönyve 418

KS A VESZPRÉMI E(JVETEM LÉTKÉRDÉSE. 421 jábaft volt, betegsége esetén orvoshoz fordult. Vájjon a városokban vagy esetleg a vidéken működő orvosok között mily arányban volt az egyházi és világi elem, nem dönthetjük el. Nemzetünk gyermekei nemcsak Nyugat- és Dél-Európa iskoláit keresték föl, hanem ellátogattak a messze Keletre. Ázsiába is. Itt találkozunk az izmaeliták fiaival, kiket mohammedán vallásuk utalt a keleti érintkezésre. Jakut arab írónak köszönjük a rólok szóló adatot. О 1220 táján Aleppóban járt, találkozott velők s úgy tapasztalta, hogy »hajuk és arezuk igen barna.« S midőn egyiköket megszólította, ez így válaszolt: »A mi hazánk Konstantinápolyon túl van egy nép országában, mely a frankok között lakik s melyet »hungár«nak neveznek. Mi bár mozlimek vagyunk, az ő királyuknak •engedelmeskedünk. ... Mi a magyarok nyelvét beszéljük, úgy öltözködünk mint ők, lindseregökben szolgálunk s velők •együtt hadakozunk minden ellenségeik ellen Mi ide egyházi törvényeket jövünk tanulni. Midőn hazánkba visszatérünk, tisztelettel fogadnak s a vallás ügyét reánk bízzák Azok. kik közülünk fegyvert viselnek, leborotválják szakáinkat s a frankok viselete szerint öltözködnek, de nem így a többiek.«1) Ezen sorokból kiviláglik, hogy a kiket az izmaeliták papi pályára szántak, Aleppóba küldötték az, egyházi törvények tanulmányozása czéljából. De arról is van tudomásunk, hogy papnövendékeik egy része Jeruzsálemben végezte tanulmányait.2

) Érdekes az ellentét, melyet már Pauler észrevett,3

) hogy a magyarországi izmaeliták papjai azon helyek közelében végzik iskoláikat, melyeket a keresztény Európa keretében a magyar nemzet fiai, mint keresztes vitézek, egyidejűleg verőkkel szenteltek meg. IV. Az Árpádkori általános műveltség. A középkori társadalomnak különös fogalma volt a szellemi művelődésről. Azt tartotta, hogy a tanulás csak a papnak való. Ez a felfogás nálunk is érvényesült. A tanulás a magyar ember szemében is a papságra készüléssel volt egyértelmű. Az esztergomi zsinat szerint ugyanis, lia valaki más szolgáját, vagy oly szolgálatban levő egyént, aki ura beleegyezése nélkül nem idegeníthető el. vagy bárkit a szolgálati viszony') Hunfalvy Pál : Magyarország Etlinographiája. 1876. 335—336, 1. Röhricht : Beiträge. П. 260. 1. 35. jegyz. '') Pauler Gy. : A magyar nemzet tört. az Árp. kir.. II. 97. 1. SZÁZADOK. 1896. V. FÜZET. 28