Századok – 1896
Értekezések - WERTHEIMER EDE: az 1807-ik évi magyar országgyűlés - II. és bef. közl. 394
WERTHEIMER EDE. AZ 1807-IK ÉVI MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS. 395 A Vaylioz szorosan csatlakozott ellenzéki férfiak közül említést érdemel Németszöghy István, ki tehetséges szónok volt. Bár buzgó katholikus hírében állott és mindig azt mondotta, hogy Magyarország évszázados szerencsétlenségei csakis a protestánsoktól származnak, azért mégis minden politikai kérdésben az ő oldaluk mellett küzdött. О volt az, ki annak idejében azt indítványozta, hogy az osztrák örökös Császári czímet mindaddig ne ismerjék el. mig Ferencz ünnepélyes kötelező ígéretet nem tesz, hogy az uj méltóság époly kevéssé érinti Magyarország sorsát, mint a német császári czím. De bár szenvedélyes és heves férfiú volt, azért mégis nélkülözte a szilárd jellemet. Midőn az 1807-iki országgyűlés folyamában nejétől megtudá. hogy magatartása miatt a császár visszatetszésének fenyegető módon adott kifejezést, a legnagyobb mertékben megijedt. Azonnal kérte, tudatnák Ferenczczel, bogy ő kevésbbé hibás mint Yay, mert mindaz, amit ő mondott, tulajdonképen az utóbbitól származik. Viszont minden rosszalással és fenyegetéssel szemben rendületlenül megmaradt a helyén Vitéz János, ki később, úgyszólván mint az ellenzék apostola, megyérőlmegyére járt, hogy az udvarral szemben az ellenállás szellemét szítsa. Vakmerő szónok volt, ki szenvedélyesen kikelt az ország törvényeinek és szokásainak és különösen az alkotmánynak minden megváltoztatása ellen.1) Kissé mérsékeltebb, de nem kevésbé hű pártfele volt Vaynak Péchy Imre, e gazdag és művelt férfiú, ki mint tehetséges és kiváló szónok a legelső sorban állott, ü és Balogh hatalmas eszközök voltak Vay kezében arra, hogy segélyükkel pártja részére a távolabb álló követeket is megnyerje. Mert Vay, ki a nyilvános ülésekben világosan és szabatosan, de mindig nagyon józanul beszélt, egész egyéniségénél fogva képtelen volt arra. hogy az emberekben a lelkesedés tüzét föléleszsze. Péchy és Balog tehát kitűnő közvetítő személyek valának, kiknek segélyével ő a többieket is uralma, alá vonván, magát méltán tekintheté egy hatalmas ellenzék fejének.2 ) Miként Péchy és Balogh, ugy Prüeszhy trencséni követ is lelkes híve volt az »országos párt pátriárchájának«, amint Vayt nevezék. О is tettel és tanácscsal igyekezett az ellenzék ügyét előbbre vinni. О volt az, ki főispánja Illésliázy gróf érdeklődését is ki tudta Vay pártja részére vívni.3) E követek mellett és gyakran az ő társaságukban küzdött ínég egy férfiú, ki már most magára voná a közfigyelmet, bár tevékenységének súlypontja egy későbbi időre esik. E férfiú >) Leurs, 1811. 2) U. o. 3) U. o. '
