Századok – 1896

Értekezések - KROPF LAJOS: Malvezzi elfogattatása 389

392 KROI'F LAJOS. Petrovich, a király (János Zsigmond) nagybátyja, ki unokaöcscse érdekében a barát ellen pártot ütött, éppen a fejededelemségben tartózkodott. St.-Aubin tehát hozzá szökött, egyrészt azért, hogy Castaldo körmeiből megmeneküljön, másrészt pedig, hogy valami utat-módot találjon Konstantinápolyon át Pannába juthatni s ot.t a franczia király seregébe állni. Szökni pedig azért volt kénytelen, mert midőn nyiltan engedelmet kért a Petrovichhoz való menetelre Castaldótól, ez megtiltotta azt neki és halálbüntetéssel fenyegette őt. Petrovich lehetségessé tette neki a Konstantinápolyija való utazást s leveleket adva át neki a szultán, a nagyvezér és Aramon, a franczia követ részére, a szultánnak egy éppen akkortájban nála járó emberének társaságában (en la compagnie d'un esclave du Grand Seigneur qui y estoit allé avec le-dit Piétrovich) elküldte őt a török határig. A szultán embere átadta őt a szandsák bégnek, ki őt haladéktalanúl elküldte egy csausz társaságában a portához. A Petroviclitól hozott levelek elolvasása után a nagyvezér azonnal maga elé hivatta Phebust s ezzel szembesítette St.-Aubint. A követhelyettes nem ismerte személyesen a jövevényt, de beszéde után ítélve csakugyan francziának tartotta. St.-Aubin egyelőre a franczia követség »vendége« maradt ' és két-három nap múlva ismét meg kellett jelennie a nagyvezér előtt, hogy ennek bővebb fölvilágosításokat adjon az Erdélyben imént a barát és Izabella közt lefolyt dolgokról. St.-Aubin elbeszélte, hogy mint foglalta el a barát Erdélyt és adta át ez országot Ferdinánd királynak, kinek fia, a cseh király, elment országába, hogy ottan pénzt szerezzen »az Erdélybe vezető szorosok eltorlaszolására.« Végre augusztus l-jén St.-Aubin egy csausz kíséretében a portához vezettetett és itt Malvezzi jelenlétében újra kihallgattatott. Malvezzi 1 nem tudott mit felelni a hallottakra. Legalább nem mondott olyasmit, mi hitelt érdemelt volna. A jelenlévő pasák erre mind ellene fordultak és szitkokkal halmozták el a szerencsétlen embert. Emlékezetébe idézték vissza mindazt, mit császárja és Ferdinand valaha a szultán ellen elkövettek ;* árulóknak és hitszegőknek (traistres. fausseurs de foy) nevezték őket. A franczia királyt pedig fölmentették a Malvezzi emelte vád alól, hogy