Századok – 1896

Értekezések - KROPF LAJOS: Malvezzi elfogattatása 389

MALVEZZI ELKOGATTATÁSA. 393 t. i, ő volt a Pármában a császár ellen folyó háború kezdeményezője. Más szitkokkal is illették a halálra sápadt Malvezzit, St.-Aubint pedig' jelenlétében selyem köntösbe öltöztették.1) A többit már ismerjük. Malvezzit a fekete toronyba zárták s vagyonát elkobozták és nyilvánosan elárverezték. A követségi személyzet tagjait pedig eladták rabszolgákul, kiknek elárusítása alkalmával a velenczei baillo, mint a császáriak őszinte jó barátja, igen dicséretre méltóan viselte magát. Phebus hozzáteszi, hogy a szultán rendkívülien megharagudott a két testvérre (t. i. Károly császárra és Ferdinándra) és rögtön parancsot adott, hogy két gyors brigantine keresse föl a török hajórajt a Földközi tengerben és adja át a török tengernagynak a szultán rendeletét, hogy ennek vétele után tüstént támadja meg Sziczilia, Nápoly vagy Calabria, vagy a •császár birtokát képező bármely más tartomány legelső, hozzá legközelebb fekvő pontját, mert »vége van a fegyverszünetnek •és kitört a báboiú!« Eddig terjed a követhelyettes elbeszélése. A törökök hajóraja azonban ez időtájban az afrikai partokon volt elfoglalva és egyelőre, ámbár nem sokáig, az európai tengei mellék meg lett kiméivé prédálásaiktól és dúlásaiktól. KROPF LAJOS. Schuller azt gyanítja (id. m. 25. 1.), hogy St.-Aubin talán a franczia királynak az a titkos követe volt, ki János Zsigmondnak a franczia király egy leányával való eljegyzésére nézve tett ajánlattal érkezett Gyula-Fehérvárra Izabellához, l'hebus egész előadásából azonban világos, hogy a gascognei ember nem volt a franczia diplomatia rendes szolgálatában. Nézetem szerint közönséges kóbor lovag volt, ki mint szabad martalócz bevándorolta Európát és kardjával kereste kenyerét és szerencséjét. — Ferdinándnak nem igen volt kellemes a hír, hogy a lovag Erdélyből elillant. »Santibium •Galium« — így írja Castaldónak július 27-én — »ad hostes transfugisse non libenter audivimus.« (U. o. 26.) — Centorio szerint, ki »Monsignor •de Santon cavaliero Franceses -nek hivja őt, a kóbor lovag pláne magának V. Károlynak ajánló levelével érkezett Ferdinándhoz. E szerző szerint St.-Aubin a franczia hadseregben szolgált mint »capitano«, de nem mehetett haza szülőföldére mindaddig, míg valami féuyes fegyverténynyel a becsületén esett valamiféle csorbát ki nem köszörülte, Penitentiájának ideje alatt haját nem nyíratta és ez válláig ért. Castaldo folyvást gyanús szemmel kisérte őt, mert úgy hitte, hogy a törökök és a franczia király kéme volt. Szászsebesből Lippába szökött Petrovicshoz, ki hírt küldött ugyan Castaldónak a szökevény megérkeztéről és késznek nyilatkozott őt az osztrák vezér kezébe juttatni, de időközben erős födözet alatt elkül<lötte őt Belgrádig, honnan Konstantinápolyija ment Petrovics leveleivel, melyekben az Erdélyben lefolyt dolgokról a portának értesítést adott. Asconai Centorio Commeyitarii. 84., 85. 11.