Századok – 1896

Értekezések - BÉKEFI REMIG: Árpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése - II. közl. 310

ÉS A VESZPRÉMI EGYETEM LÉTKÉRDÉSE. .'335 térítésére csak magyarúl — s másként nem — beszélő egyén nem lehetett alkalmas. Ezek lelkébe is saját nyelvökön át akarta szűrni a keresztény eszmét, szellemet. S számítása jó volt. Mert ezen lakók, amely pillanatban megkeresztelkedtek, a kereszténység nagy családjának tagjaivá lettek, — s így egygyel több lett azon kapocs, mely őket a kereszténynek proklamált Magyarországhoz és magyar nemzethez fűzte. Ezen felfogás alapján elgondolhatjuk, mily öröm szállotta meg lelkét, midőn értesült, hogy német, cseh, lengyel, franczia és más nemzetiségű egyének érkeztek Csanádra. Sőt aligha tévedünk azon állításunkkal, hogy ezek is Gellért követeinek hívására, vagy legalább terveinek hallatára határozták el magokat a Csanádi útra. Gellért őket is^ bevette, papokká szentelte és plébánosoknak alkalmazta. így biztosította a nem magyar ajkúak megtérítésének, vagyis vallási életének ügyét is. De nagy szolgálatot tett egyúttal a művelődésnek is; mert ezen idegenek régi hazájok ismereteit és műveltségi készletét is magokkal hozzák és új itthonukban is érvényre juttatják, amenynyire a helyi viszonyok és a nemzeti s országos szempontok megengedték. A mily arányban terjedt a kereszténység, oly mértékben kellett növelni a papság számát is. Érthető tehát a szorgosság, melylyel Gellért egyházmegyéje klérusának szervezéséről gondoskodik. Meg is telik a csanádi iskola annyira, hogy Valter nem tud mit csinálni növendékeivel. Nehezen bár, — ele kimondja püspökének, hogy a nyelvtani és zenei tanítás kettős kötelezettségének ily nagyszámú tanuló körében már nem tud megfelelni. Igazán szerencse, hogy a csanádi iskolát ennyire ellepték a tanulók ; hiszen különben talán örökre csak sejtelem maradt volna, hogy az Árpádok jeles városában, Székesfehérvárott is volt iskola. De így nemcsak létéről, hanem virágzásáról is értesülünk. Gellért ugyanis elküldi Mór szerzetest Székesfehérvárra. Utasításában elmondja neki : Megnézze ám itt az iskolákat is, mert ezek ekkor jelesek voltak; s ha talál tanítónak való embert, hozza el Csanádra. Mór megérti püspöke szándékát. Székesfehérvárott ellátogat az iskolába, melyben épen egy német ember, Henrik, viselte a segédtanító (vicemagister) tisztét. Szóba ereszkedik vele s föltárja előtte kérését. Henrik nem tér ki ez elől,