Századok – 1896

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Adalék az ó-hit történetéhez Magyarországon 199

202 THALLÓCZY LAJOS. qui Ugri dicuntur, coeterasque vicinas eorum gentes, Unos et Ipidas, Iloma exorti, cum libris etscripturis, in impiarn. iidem suam converterunt. (.Jágics V.) A szöveg méltatása. Ismeretes, hogy Schwarz Godofréd »Gabriel de iuxta Hornád« álnév alatt 1740-ben »Initia religionis christianae inter Hungaros ecclesiae orientális adserta« czím alatt egy tanulmányt tett közzé, melyben (20—24 11,) a byzanti keresztyénségnek a magyarok közt való elterjedésének bizonyítására idézi Szkülitzesz, Kuropalátész, Kedrenosz és Zonarasnak — a byzantin írók párisi kiadásából — erre vonatkozó helyeit. A három idézett iró közölte szöveg nagyjából megegyez ; az. alap-textus a Szkülitzeszé. E szerint IV. Konstantin uralkodása alatt: »A turkok mindaddig nem szűntek meg a római birodalomba ütni, s azt pusztítni, míg fővezérök Bulcsú Konstantinápolvba nem jött tettetve, hogy a keresztény bitet felveszi,, ki is Konstantin császár által megkereszteltetve, patricziusi ranggal megtiszteltetve, s kincsekkel elhalmozva tért vissza, hazájába. Nem sokkal azután Gyula is, ki hasonlóan fejedelmük volt a turkoknak, a császári városba jön és megkeresztelkedik s ugyanazon jótéteményekre és tisztességekre lett méltatva. Ez elvitt magával egy kegyességéről híres Hierotheosz. nevű szerzetest, kit Theofülaktosz Turkia püspökévé felszentelt,, ki is a barbár tévelygésről sokakat keresztyénségre térített.. Gyula aztán megmaradt a bitben és sem maga nem ütött besoha a rómaiak birodalmába, sem a fogoly keresztyéneket kiváltatlan nem hagyta, hanem megvette, gondjokat viselte ésszabadokká tette, ellenben Bulcsu istennel kötött szerződését megszegvén, gyakorta beütött egész népével a rómaiak birodalmába. S midőn ugyanezt kísérlette a frankok ellen is, fogságba kerülvén, a frankok királya (Kedrenosznál: Joannész; Szkülitzesznél helyesen : Otto) által karóba huzattatott. (Szabó K. ford. Vezérek kora 233.) Ezen az adaton alapúit a Schwarz Godofréd elmélete,, mely a görög térítés elsőbbségét vitatta. Ezt az állítást már 1747-ben Stilting János »Vita S. Stephani«-jában (22 1.) erősen, vitatja. A ker. hit — szerinte — nem Bulcsu és Gyula inegkeresztelkedésével kezdődik. E két vezérnek a megkereszteltetése valószínűleg koholmány, vagy álkeresztelkedés. Kételkedik a görög írók hitelességében, mondván, hogy a XI. század végéig, Szkülitzeszig minden görög író hallgat erről, sőt az.