Századok – 1896

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Adalék az ó-hit történetéhez Magyarországon 199

ADALÉK AZ Ó-ШТ TÖRTÉNETÉHEZ MAGVARORSZÁGON. 201 .-a paeon nép két vezére {KNAZ. fejedelem) isteni sugallat következtében összes hadokkal egyetemben elhatározá, hogy teljes szeretettel és alázattal Konstantinápolyim mennek, óhajtván a szent keresztség felvételét s az isteni bölcseség szavaitól való megvigasztaltatást, mire méltóknak is találták őket. És felvévén a keresztséget s a Krisztus evangeliomát, övéikhez visszatértek. De minekelőtte a görög püspökök jóformán országokba jöhettek és őket az írás szavaival megoktathatták volna, legott egyike a két vezérnek, az István nevű, igaz keresztyén hittel eltöltve meghala, ki sok, istennek tetsző cselekedetet mívelvén, békén tért a mennyei birodalomba. Csakhamar keletről, éjszakról és délről számos nép tört elő, sok rázkódás és ijedelem fogta el a görögök birodalmát, úgy. hogy ezt a paeon népet hamarjában nem tudták megerősíteni a (keresztyén) hitben. És saját nyelvükön írott könyveik sem valának. Mely rájok nézve alkalmatos tétlenségét a görögöknek látván a latinok, Rómából felkerekedtek s a paenokat, kik ugróknak neveztetnek s a többi velők szomszéd nemzeteket: a hunokat és ipilákat könyveikkel és Írásaikkal istentelen hitökre térítették. (Thallóczy-Hodinka.) c) Latin fordítás. Omnes lias gentes cum vidissent Paeones, qui Ugri dicuntur, qui se ipsos Mageros appellant, postquam cum Graecis •convenerunt eorumque ingenii cultum potiorem esse suo viderunt — erant quidem isti etiam tum procul veneratione, quemadmoduni prius Bolgari et Russi — statim numine divino duo principes gentis paeonicae exorti sunt et cum omnibus viribus suis consilium eeperunt, ut usque ad Constantinopolim •cum omni modestia et gratia pergerent, desiderantes sacrum baptisma accipere et verba sapientiae divinae audire, qua re etiam digni facti sunt. Atque sacro baptismafe et evangelio Christi accepto ad suos reverterunt. Sed priusquam episcopi Graecorum in terram eorum bene intrare eosque verbis scripturae instruere potuissent, extemplo unus ex principibus, cui •Stephanus nomen erat, pia fide Christiana imbutus, vita decessit, qui multis deo gratis operibus perfectis, cum pace in regnum coeleste abiit. Mox multis gentibus ab oriente et septemtrione et meridie coortis, magni tumultus et terrores super impérium Graecorum venerunt neque statim hanc paeonicam gentem ad fidem (christianam) corroborare potuerunt. Neque enim libros sua lingua scriptos habuerunt. Quam Graecorum languorem cum Latini opportunum sibi vidissent, Paeones,