Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 192

G KO F TELEKI GrEZA ELNÖK MEGNYITÓ BESZÉDE, melyet az 1896 febr. 13-án tartott közgyűlésen elmondott. A második ezredév küszöbén állunk. Állami életünk e nagy határkövénél lehetetlen vissza nem tekintenünk a nemzet történetének első ezer esztendejére. Ezer éve vagyunk e földön, s ezer éves multunk nem egyéb a küzdelmek, a megpróbáltatások hosszú lánczolatánál. Nem is lehetett ez másként. Mióta Árpád ez országot elfoglalta, az általa alapított állam képezte Európa védőbástyáját a keresztény civilisatio ellenségeivel szemben s ezen a védőbástyán tört meg azoknak a félelmes hatalmaknak ereje, melyek az emberiség bölcsőjéből, Ázsiából kiindulva ismételten megsemmisítéssel fenyegették a nyugat kulturáját. A vészektől környezett állomáson a magyar nemzet fényesen megállotta helyét, betöltötte a míssiót, melyet az emberiség sorsát intéző gondviselés kijelölt számára. Ez képezi legnagyobb dicsőségét, és méltán. De a dicsőségnek nagy volt az ára. A hosszú harczok megakasztották a nemzet szellemi életének fejlődését; a küzdelemben eltöltött századok alatt egymásután pusztultak el egykor oly virágzó kulturánk emlékei. S a veszteségek között talán legnagyobbnak kell tekintenünk azt a pusztulást, mely a harczokban történelmünk irott emlékeit érte. Históriai nemzet voltunk mindenha. Kegyelettel csüggött e nemzet minden ha a mult hagyományain ; abból merített vigaszt a szomorú napokban, az adott erőt a balsors csapásainak elviselésére, az táplálta lelkünkben a szebb jövő reményét. • SZAZADOK. 1896. III. FÜZET. ' 13