Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 192

194 GRÓF TELEKI GÉZA ELNÖK De az igazi magyar történetírás akkor kezdődik, midőn a harczok megszűntek s a nemzet a béke és nyugalom napjait zavartalanul használhatta fel, hogy az ősök félbenmaradt munkáját folytassa s a magyar kultura templomát ujjá építse. Históriai multunk emlékeit ma azokból a romokból kell összegyűjtenünk, a melyeken a modern Magyarország felépült. Nem a véletlen műve : elődeink erős történelmi érzékének köszönhetjük, hogy a pusztulásból is annyi kincs maradt reánk örökségül. Hogy ezt az örökséget megtudtuk becsülni s nem hevertettük parlagon, annak bizonyításául talán elég reá mutatni a magyar történelmi irodalom mai fejlettségére, a fényes sikerekre, melyek történetíróink munkásságát koronázzák. Bármily sok is a teendő a történetírás terén, bármily sok kérdés vár megoldásra, a legridegebb bírálat sem tagadhatja meg elismerését attól a munkától, melyet historikusaink az utolsó évtizedekben végeztek. A mit Pray lánglelke kezdeményezett, a mit Szalay és Horváth betetőzött, azt a munkát folytatni kellett. Elmultak az idők, hol egy ember buzgalma pótolta társulatunk feladatát — Pray, Kaprinay, Hevenessy, Horváth István, Fejér a történeti források veszendő kincseit összehordták. Egy ember buzgalma többé ezeket ném pótolhatta. Pray alkotásainál épen olyan kevéssé lehetett megállani, mint Fejér Codex Diplomaticusánál. Az első história pragmatikája épen úgy, mint az utóbbi nagy munkája csak az első lépést képezték, s ha összehasonlítjuk, hogy mi állott azoknak rendelkezésére, azzal, a mit ma történetíróink publikált anyagban felhasználhatnak: lehetetlen bámulatos haladást nem konstatálnunk. Történet-tudásunknak mondhatni egész képe megváltozott : más színben látjuk ma a honfoglalás problémájától kezdve az Árpádok, Anjouk, Luxemburgok, a Hunyadyak, a reformáczió és ellenreformáczió, az absolutismus és Rákóczi szabadságharczának történetét, mint csak néhány évtizeddel ez előtt. Ez eredményben a Magyar Történelmi Társulat joggal követel részt magának. Társulatunk gyűjtötte egységes, czéltudatos csoportba a történetírás hivatott művelőit; ez hozta összeköttetésbe a történettudósokat a művelt közönséggel,