Századok – 1896

Tárcza; Önálló czikkek - Pór Antal: Válasz Zsatkovics Kálmán ur helyreigazítására 168

170 TÁECZA. még nem volt megkeresztelve, jóllehet sok császár és fejedelem, de eleddig minden eredmény nélkül fáradozott azon, hogy a keresztséget fölvegye. Kiviláglik leveléből az is, hogy atyafiai és sógorai közt is sokan találkozának, kik a keresztséget még föl nem vették. Ő maga is a keresztség fölvételére csak azon esetben hajlandó, ha a magyar királyné neki adja Hedvig leányát, a lengyel királynőt feleségül. Teljesen lehetetlen belebötüzni ez oklevélbe, hogy Jagyello nagy fejedelem keresztény volt ugyan, habár nem római katholikus, minthogy a keleti kereszténységet is a keresztség által nyerhette volna el, ő azonban a nondum baptisatus-oh közé sorolta, magát. Nem is nevezi magát Jakab-n&k soha, pedig így kell vala magát nevezni, ha Jakabnak lett volna keresztelve, valaminthogy 1386 februárius 18-án történt megkeresztelése után mindenkor és következetesen Ulászlónak hítta magát. Mivel pedig a föntebbi okirat hitelességéhez a legkisebb kétség sem fér, önként következik, hogy Zsatkovics úr történetírói tévedtek, a mi rajtunk nem egyszer megesik, és hogy neheztelt állításom nem szolgált rá a helyreigazításra. Ezek után megköszönvén Zsatkovics Kálmán úrnak szíves érdeklődését, minthogy már ennél a munkánál vagyok, melylyel foglalkoznom annál nagyobb gyönyörűségem, mentül kevesebb ez időben hozzá való érkezésem, meg akarnám mutatni, ha telnék tőlem, ki volt a közlött okiratban megnevezett Hanco capitaneus Vilnensis, kit Dlugosz (Hist. Polon. 1. x. a lipcsei 1711. kiadás 96. é#s 97. hasábjain) Hanulo-nak és Hanul-nak nevez, és akiről Caro (id. m. II. 489.) a jegyzetben ezeket írja : Unter den verschiedensten Namen kommt, wie es scheint, bei Jagiello in hohem Ansehen stehende deutsche (?) Bürger (?) vor. Bald heisst er Hanco, bald Hannulo. Der Grossfürst verdankte ihn 1382 den Abfall Wilno's, denn jedenfalls ist es derselbe, der nach Scriptt. rer. Pr., II. 611. Note 1495 in der Popow''sehen Chronik Ganiulew genannt wird. TTgy látszik nekem, hogy ezen Hanko (Hanulo, Hanul) régi ösmerősöm, habár egészen tisztában nem voltam vele soha.1) Legelőbb előfordul az Anjou-kori Okmánytárban (III. köt. 176. lap. de dato 1335 június 21-én), midőn első Károly király ót Hennico herczegnek germanus domine regine consortis nostre carissime-nek nevezi, ki szintén Nápolyban járt, talán mint Endre herczeg játszótársa, midőn Károly király ezen fiát oda vitte. (1333/4.) Wertner barátom is foglalkozott vele Der Deutsche Herold 1890. 2. számában e czím alatt : Genealogische Bäthsel, de még kevesebb szerencsével.