Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Kammerer Ernő: A Zichy-család okmánytára. VIII. kötet. Ism. Wertner Mór 152

155 .TÖRTÉNETI IRODALOM. ban az olasz Poggio Ozorai Pipó életéről irt értekezésében közölte, csakhogy állítását eddig magyar egykorú forrás még meg nem erősítette. Rozgonyinak bátmonostori Töttös Lászlónéhoz intézett levele már most Poggio adatát kétségtelenné teszi, habár Rozgonyi a külföldi királyfit túlbecsülvén, ezt Portugal királyával azonosítja. A 670—672-ik lapon közzétett okmányok egy másik, okiratilag szintén nem elég megvilágított személy ismeretéhez vezetnek. Albert király t. i. Szontán 1439 október 9-én Erzsébet királyné és a főurak beleegyezésével kincstárnokmesterét, bátmonostori Töttös Lászlót utasítja, hogy a kúnokés jászok adójából Chain pia Dávid török császárnak ezer aranyforintot utalványozzon. Özvegy Erzsébet királyné pedig Budán 1439 november 4-én ugyanazon kincstárnokmestert utasítja, hogy hívének, Chalapia volt török császárnak a még esedékes és általa már utalványozott összeget kifizesse. Maga »Dávid Chalapie imperátor Turcarum« Részkén (csongrádmegyei helység, melyet Albert király 1439 junius 11-én nejének, Erzsébet királynénak, adományozott) 1439 november 5-én bátmonostori Töttös László kir. kincstárnokhoz levelet intéz, mely tudtunkra adja, hogy a királyné subventio es fizetés fejében számára bizonyos összeget utalványozott, melyet 15 nap letelte előtt kellett volna kapnia, — hogy azóta már más határidő is eredménytelenül letelt, — hogy most ő is, kísérete is idegen házakban és idegen birtokokon tartózkodik, s hogy az utalványozott pénz nélkül az országnak semminemű szolgálatot nem tehet, miért is az ügynek gyors lebonyolítását sürgeti. Ebből a levélből és azon körülményből, hogy Albert király Szontán 1439 október 9-én egyúttal Dán fiának, Bazarád havasalföldi vajdának is 600 aranyforintot utalványoz (670-ik lapon), arra következtetünk, hogy Chalapia Dávid török trónkövetelő (kit eddig 1433-ban csanádmegyei birtokosnak ismerünk) Magyarországban politikailag is szerepelt. Kiemelendők ezeken kivül még a 64-ik és 80-ik lapon közölt okmányok is. Az egyikben Alszeged elöljárósága 1422 julius 21-én a Szeremlére átköltözött Mátyás nevű kovácsnak és nejének erkölcsi bizonyítványt állít ki ; a násikban Zsigmond király Visegrádon 1423 február 13-án a Rómába és a szent földre utazó Várdai Mihály részére nemzetközi úti- és ajánló-levelet bocsát ki. E korszak ismeretesebb családjai sorában jelen kötetben a következők szerepelnek : Blagaji, bolondóczi Stibor, bátmonostori Töttös és Vesszős, Báthory, Bessenyei, Csáholi, Csapi, Csarnavodai, Csáki, lévai Cseh, Osepcsi, pataji Czobor, Gut-