Századok – 1896
Értekezések - PÓR ANTAL: Kis Károly és Erzsébet utolsó évei 129
142 PÓR ANTAL. Károly király nem érezvén magát biztonságban Budán, mondá a királynőknek, bogy el akar menni Visegrádra, mert ott jobb a levegő a fejfájás ellen, mint Budán. A királynők hozzá járultak e kivánsághoz és elkísérték Károlyt Visegrádra. Oda érkezvén orvosokért küldöttek, kik másnap meglátogatván a királyt oly szert adtak be neki, mely a beteget öt napon át igen meghajtotta,1) minek következtében sebe is nagy fájdalmat kezdett okozni és erejét is hanyatlani érezte annyira, hogy közel látszék a halálhoz. Fölismervén állapotát Károly király, hozzá fogott ügye rendezéséhez. Apulia trónjának örökösévé László fiát tette, kit Naccarella gondjaira bizott. Hasonlóképpen ennek gondjaira bizta leányát Joanellát, feleségével Margit királynéval egyetemben. E rendelkezése arra mutat, hogy olasz hívei, valószínűleg kútfőnk Scrovegno lovag is Károly király körében maradtak. Végső rendeletét megcsinálván, — folytatja Oataro — noha Orbán pápa által ki vala közösítve, az egyház szentségeit kérte és meggyónván áhítattal vette magához az Isten fiát, kinek tetszett rövid idő múlván lelkét kiszabadítani az elkínzott testből, februárius 24-én az estei, 27-én a sziczilia krónika szerint. Holt testét, melynek megtekintésére a királynők szívesen bocsájtottak mindenkit, az oly nagy fejedelmet megillető pompával temették el a nevezett város szent Lőrincz templomában 1386. junius 3-án.2 ) Hitelesebben értesülünk temetése körülményeiről IX. Bonifáczius pápának az esztergami érsekhez Bómából, 1391 februárius 3-án intézett bullájából : Néhai Károly királyt — írja a pápa — jóllehet közvetlenül halála előtt töredelmének nyilvános jelét adta, mégis azon ürügy alatt, mert b. е. VI. Orbán pápa által ki volt közösítve, nem temettték el egyházi szertartással, hanem a visegrádi előhegyen fekvő szent-endrei benedek-rendi monostor közelében valamely házba eltették, de még In cinque giorni evacuo settanta volte con grandissime flusso, mely tudósítással megegyeztethető a Chi on. Siculum azon állítása, hogy mérget adtak innia, e ez italtól meghalt; pag. 64. 2) Muratori. Scripp. rer. ital. XVII., 524 — Gatarotó] eltérőleg, de — úgy látszik — helyesebben jelenti a História Sozomene Pistoriensis (Murator. XVI., 1129.) Satis inlionoratus fuit in una capsa sepultus in Sancto-Andrea, et quasi nolebant eu m sepelire ex eo, quod dicebant eum fuisse excommunicatum a papa Urbano VI. Et hoc evenit iusto iudicio Dei etc. — Ellenségesebb indulattal ír az osztrák Ebendorffer : illigatis vulneribus ab Ungaris detruditur in carcerem, in quo siti plurimum afflictus, tandem (ut dicitur) impotiatus miserabiliter decidit in fata, et usqut hodie (?) iacet insepultus in feretro. (Pez, II., 820.)
