Századok – 1896

Értekezések - PÓR ANTAL: Kis Károly és Erzsébet utolsó évei 129

KIS KÁROLY És ERZSÉBET UTOLSÓ ÉVEI. 135 hogy Buda várát olasz és magyar őrséggel lássák el. E kényszernek látszott engedni Károly is, midőn mintegy a királynők védelmére a királyi palotába költözött, hol »minden tehetségével azon volt, hogy szeretetteljes modorával az országnagyokat megnyugtassa, kibékítse egymással és ekképen az egyenetlenséget tartós béke váltsa föl.« Ez igen hamar sikerült Károlynak, ugy hogy kevés idő multával az egész országban visszaállította a békét és egyetértést, udvarába hívogatván az országnagyokat mind, kik azután közakarattal megválasztották királyoknak.« Így értesítenek egész általánosságban a korírók.1

) Bészletesen csak annyit tudunk, hogy Károly király az ország főméltóságait elosztogatta és eligérgette híveinek, ez lévén a kibékítésnek akkoriban egyetlen módja. A nádorságot meghagyta Szécsi Miklósnál ; Kaplai Л ános helyébe Bebek Imrét megtette országbírónak ; Simontornyai Istvánt (Lackfi Dénes fiát) visszahelyezte a lovászmesteri hivatalba és kinevezte trencsényi ispánnak és várnagynak ; Horváti János — ugy látszik — Sziavon bán lett, Eorgách Balázst is megtette királyi pinczemesterének és igen kedvelte. Frangepán István vegliai és modrusi grófnak azt a kiváltságot adta, hogy fiusított leánya örökölhessen utána.2) Ellenben Mária királyné másképpen beszéli el mindezt. Szerinte Kis Károly a hűtlen lázadók csalogatására indulván Magyarországba, ravaszsággal, álnoksággal, ármánnyal nyert magának híveket, jóllehet előbb azt igérte neki, mint legkedvesebb húgának édes és hízelgő szavakkal, hogy a koronát föntartja, az országot megvédi számára. Utóbb azonban kitűnt, hogy el volt határozva Erzsébet királynét összes hű főpapjaival és főuraival egyetemben megyilkoltatni és őt (Máriát) száműzni.3

) Mind e tudósítások kiegészítik egymást és a képet teljessé teszik. Egyúttal világot derítenek a koríró (Gataro) további, valószínűleg hű előadására: Károly király értesülvén, hogy őt akarják királynak megválasztani, (színleg vagy egyelőre) visszautasítá a királyi méltóságot, nem akarván megsérteni Mária királynőt és mondá : elég neki Apulia királysága, mert hogy még ezt se hódította meg egészen. Azonban az országnagyok bebizonyították neki, hogy Magyarország trónja őt joggal megilleti ; ez országot nem kell meghódítania fegyverrel, mint Apuliát, hanem meg') Gataro és Monaci az idézett helyeken. •) Zichy Okmt. IV, 312. — Hazai Okmt. VII, 420. — Fejér, X/I, 271. 3) Fejér, CD. XI, 279.