Századok – 1896
Értekezések - PÓR ANTAL: Kis Károly és Erzsébet utolsó évei 129
KIS KÁROLY És ERZSÉBET UTOLSÓ ÉVEI. 133 sem, minthogy Nápoly védelmére, melynek kormányát feleségére bizta, kellett visszahagynia hadi népét, amiért viszont Scrovegno Jakabot, padovai nemest lándsásokból és számszeres Íjászokból álló csapatjával szegődtette.1 ) A gályák Zengnél kötöttek ki, hol nagy örömmel fogadták Károlyt ; fokozódott a lelkesedés, midőn Zengből Zágrábba érkezett, hol deczemberig Pál püspök vendége volt, A forradalmárok szándékát már régen ismerték a magyar királyi udvarban, de a királynők, ugy látszik, nem tudták a veszélyt, mely őket ez oldalról fenyegette, kellőleg mérlegelni. Talán erősen bíztak az ígéretben, melyet Durazzoi Károly (állítólag) Nagy Lajosnak tett, hogy leányait nem fogja örökük birtokában háborgatni. Hisz a viszony köztök az utóbbi időkig szíves volt; Károly le volt kötelezve kedves rokonainak. A királynők mától holnapra látó politikát űztek. A közelebbi veszély pedig Zsigmond részéről fenyegetett, ki nem volt hajlandó menyasszonyáról és a magyar koronáról könnyű szeren lemondani. Ellenkezőleg ; minthogy ünnepélyes kötésekben nem bízhatott, fegyverrel erőszakolta jussait. Bátyjának Venczel királynak átadta Brandenburgot, rokonainak Jodok és Prokop morva markoláboknak 200000 forint erejéig lekötötte a hajdani Mátyus földet, a Vágmentét a Morva határtól a Dunáig ; más főurakat is megnyert Ígéretekkel, hogy fegyveresen segítsék. Augusztus elején betört Magyarországba, elfoglalta Nyitrát, honnét Pozsonynak fordult, melynek német polgárai meghódoltak neki. Részletes adataink ugyan nincsenek, de annyi kétségtelen, hogy (ha nem is őszintén) a királynők megbékültek Zsigmonddal, Zsigmond egybekelt Máriával s aztán megengesztelődve Csehországba távozott, hogy segélyt gyűjtsön Kis Károly ellen. A kiengesztelődés egyik részleteiíl vehetjük a levelet, melyet a királynők Demeter esztergomi bíborosnak éppen neve napjára (október 26) küldöttek, melyben őt szeretetükről biztosíták és merő mende-mondának, gonosz besúgásnak állítják, mintha őt az esztergami érseki széktől el akarnák mozdítani.2 ) A fősiílyt a kiengesztelődéseknél a nemességre fektették, mely sűrűn panaszkodott, hogy régi szabadságai, kiváltságai sok tekintetben csorbulást szenvedtek. Mária királynő tehát Chron. Sicul. 63. — Camera szerint (pag. 330.) Károly Barlettában szeptember 4-én szállott hajóra. A Chronicon Estense szerint {Murator. XV., 512.) Oarolus rex Apuliae szeptember 10-én discessit de Neapoli. V. ö. Caraccioli Genealog. (Murator. XXII., 112.) Chron. Piacent. <U. о. XVI., 540.) Gataro említi az idézett helyen. 2) Fejér, CD. X/I, 221.