Századok – 1895

I. Történeti értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Az 1707. évi ónodi országgyűlés története. - V. bef. közl. 922. o.

az 1707. évi ÓNODI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETE, 9. 949 belgiumi és helvetiai respublicának példájok szerint posteritásainak is az Ausztriai Háznak uralkodásától örökké eliszonyodván, azt sokra se ne javasolják se bé ne vegyék, sub Anathema et perpetua perduellionis in Patnam notae kényszeríttyük és kötelezzük.«1) Az itt idézettből világosan látjuk — se körülményt eddigelé figyelemre nem méltatták — hogy már az ónodi végzés előtt abrenuntiatio volt kimondva. Igaz, hogy más közjogi alapból kiindulva, s nem is Magyarország, hanem Erdélyre nézve, de majdnem ugyanazon szavakkal mondva ki ugyanazon elvet mint Ónodnál. Első pillanatra látható, hogy ez voltaképen ugyanazon elv, melyről már az előzőkben szólottunk. Bercsényi midőn az abrenuntiatjóra czélzó indítványt megokolta, hivatkozott — mint azt föntebb előadtuk volt — arra, hogy a rendek voltaképen már akkor, midőn a szécsényi gyűlésen a confoederatiót megalkották, kimondották volt az abrenuntiatiót. Tulajdonképen pedig még nagyobb joggal hivatkozhatott volna a maros-vásárhelyi végzésre, mely az abrenuntiatiót sokkal világosabban mondja ki. mint a szécsényi confoederatio megalkotása. A fentebbiekből látható, hogy az ónodi gyűlés által kimondott abrenuntiatio magában véve hazánk történelmében nem uj. Láttuk, hogy 1505-től minden alkalmat megragadtak a rendek, hogy azon elvnek, miszerint Magyarország trónjára idegen nemzetiségűt nem választanak, tehát a nemzeti királyság elvének kifejezést adjanak. így az ónodi gyűlésen kimondott abrenuntiatio semmi újat nem tartalmazott, csak továbbfejlesztése volt egy már régóta meglevő elvnek, s egy újabb szem már meglevő határozatok lánczolatában. Az 1849-ki határozat pedig csak az Ónodon kifejezett elvnek volt folyománya, s zárkövét képezte az erre vonatkozó határozatoknak. Hogy ezen ennntiatiók között az ónodi keltett oly nagy feltűnést, nagyobbat mint tán valamennyi, annak oka kiváltkép az akkori viszonyok alakulásában, s Magyarország akkori szerepében rejlett, noha voltaképen csak azt fejezte ki. a mit a megelőző határozatok, t. i. a nemzeti királyság elvét. ALDÁSY ANTAL. 9 Thaly Kálmán gyűjteményében levő példány után. 9 Horváth, M. o. függetl. harczának tört. III. p. 495. és 508.. f>"9. Genfi kiadás. SZÁZADOK. 1895. X. FÜZET. 61