Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Bubics Zsigmond. Eszterházy Pál Mars Hungaricusa. Ism. P. Gy. 950. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. Eszterluízy Pál Mars Hungaricusa. Irta Bubics Zsigmond, kassai püspök, a in. t. akadémia levelező tagja. Öt melléklettel és a szövegbe nyomott hat tervrajzzal. Budapest, 1895. 95.1. Eszterházy Pál nádor, berezeg, egyik ismert, de nem lehet mondani, hogy valami nagyon rokonszenves alakja XVII. századbeli történetünknek. Atyja Miklós nádor, rendületlen híve volt a Habsburg-házi magyar királyságnak, de azért önálló magyar politikát űzött, mély, ha felekezeti elfogultság nélkül tekintjük, jobban szolgálta a magyar nemzetet, mint az ellenfél. mikor az erdélyi fejedelmek vagy a protestantismus valódi vagy vélt érdekeiért tűrték, sőt némely megnyugvással viselték az ország és nemzeti lét legnagyobb csapását : a sorvasztó török jármot. Zrínyi Miklós, a költő, bizonyos tekintetben az ő politikai utódja ; fia Pál azonban csak abban követte, hogy mindig, változatlanul, akármit csinált, a királysághoz, az uralkodóházhoz ragaszkodott. Haszna meg is volt — magának. Míg sógorai, barátai, akik közel állottak hozzá, és magyar hazafiak voltak, pusztultak : ő egyre gyarapodott vagyonban, fényben, hatalomban, s nem lebet csodálni, bogy elvesztette a nemzet nagy többségének bizalmat, az utókorra pedig -— kivált a mi korunkra, mely a nemzet martyrjaiért, a bukott ügy bajnokaiért lelkesedik — a száraz, szívtelen, csak önmagára néző egoista benyomását teszi. Részben ez is az oka. hogy újabb történetírásunk kevésbbé kutatja az Eszterházy-család történelmi emlékeit, levéltárát, s inkább fordul még kisebb, jelentéktelenebb gyűjtemények felé is, ahol néha nehezebben, jóval kevesebbet talál, mint a kismartoni levéltárban ; részben azonban a berezeg Eszterházy-család történetének -—- legalább viszonylagos — elhanyagolását az a tervtelenség is okozta, mely újabbkori kutatásainkban — neru az akadémia, nem a történelmi társulat hibájából ! — még csak nem rég, majdnem mindenütt mutatkozott, melynél fogva búváraink, gyűjtőink — kivévén a kiveendőket. — rendszerint nem azt keresték, mi a legértékesebb,