Századok – 1895

I. Történeti értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Az 1707. évi ónodi országgyűlés története. - V. bef. közl. 922. o.

948 ÁI/DÁSY ANTAL. hozták, s ennek megsértését semmiképen nem engedik meg.«4) Látjuk tehát, hogy a nemzeti királyság elve kezdett mindinkább meggyökerezni a rendekben, s nem mulasztották el ezen elvet minden alkalommal hangsúlyozni. Elérkeztünk a XVII. századhoz. A nemzeti visszahatás és felkelések korszakában nem csodálkozhatunk, lia ezen elvet újból feltaláljuk. 1605. ápril 17-re Bocskay István Szerencsre egybehívja az országgyűlést, mely őt ápril 20-án Magyarország és Erdély fejedelmévé kiáltja ki. Bocskay e törvényeket május 20-án Kassán erősíti meg.1) Tovább menve, hasonló példára találunk Bethlen Gábor idejében. Tudjuk, hogy már az 1619. évi pozsonyi gyűlésen az egybegyűlt rendek Bethlent királyukká óhajtották választani. Tényleg azonban ez nem most történt meg. hanem az 1620. január 20-iki gyűlésen, midőn Bethlen Magyarország fejedelmévé kiáltatott ki. A hatalmat így is bírta, a czímet az ugyanazon évi augusztusi országgyűlés adta meg neki, midőn a rendek Ferdinándot trónvesztettnek nyilvánítva, augusztus 25-én Bethlent választék királyokul.3

) A nemzeti királyság elve győzött itt is. csak úgy, mint 1683-ban, midőn Ibrahim basa Thököly Imrét Felső-Magyarország királyává nyilvánította. A XVIII. század elején az 1706-i marosvásárhelyi gyűlés végzeményei között találjuk mintáját az Ónodon kimondott abrenuntiatiónak. Más formában, más közjogi alapon állva hozatott ezen, Erdélyre vonatkozó határozat, de ennek daczára ugyanazon elv mondatott ki benne, mint Ónodnál. A marosvásárhelyi végzemények ill. czikkének idevonatkozó szakasza következőleg hangzott : »Mivel pedig olyatén erőszakos jussát még most is a török nemzettel tött karloviczi békességnek fundamentumán építi, és az általa szabad választásnak jussát elrontván magának rajtunk mint jobbágyin örökös uralkodást tulajdonít és ellenben mindazok szabad országunknak eleitől fogván fenntartott törvényit semmiben fel nem bonthattyuk. sollenniter protestálunk és contrádicálunk minden praetensióinak. jussának, fejedelemségének, uralkodásának és akármely directe vagy indirecte kigondolható reservatájinak, s úgy nemkülönben mindazokat és minden uralkodásinak rendit, módját és dolgait, donatiójit., collatiójit praeter titulares abrogálván, tollálván, annihilálván és reprobálván. magunkat mentekké, absolutusokká hirdettyük és pronunciáljuk. Sőt annak felette, bogy a 9 Horváth YI. 11—12. old. 2) Theatrum Europaeuin I. p. 345. Gindelv, Bethlen Gábor 26., 31.. 32.. oldal.