Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Értekezések iskolai programmokban. Ism. V. - I. 86. o.

tárcza. 87 deletben határozta meg, hogy az iskola története a jelen tanévben megirassék, s ennek a rendeletnek több helyen már 1894-ben eleget kivántak tenni részint úgy, hogy a rövidebb éltű intézet történetét egészen megírták, részint úgy, hogy az adatokban gazdagabb középiskolák történetének csak egy részét bocsátották közre 1894-ben, folytatását a jelen tanévben teszik közzé. Ez az ok magyarázza meg, miért oly csekély a valódi történeti vagy irodalomtörténeti értekezések száma, Mióta az iskolai programmokbeli értekezéseket figyelemmel vizsgáljuk, mindég az iskola történetét tárgyazó értekezéseket igyekeztünk különösebben is kiemelni, mert a közműveltség haladásának rajzához épen ez intézetek szolgáltatják a legfontosabb adalékokat, Ily tárgyú dolgozatokat most is szívesen látunk, mert a mondott czél mellett paedagogiai szempontból is kiválóan érdekesek, de természetesen csak akkor, ha nem pusztán a száraz chronologiai adatok vannak azokban közzétéve, hanem az intézet szellemi folyamata is föl van derítve. Az alább felsorolt értekezések között van egy pár, a melynek írója erre törekszik. A többiről általán annyit jegyezhetünk meg, hogy mind felfogás, mind előadás tekintetében kevés emelkedik a közepes fölé annyira, hogy történetíróink figyelmébe is különösebben ajánlhatnék. Aczél József »A TÖRÖK HÓDÍTÁS OKAI MAGYARORSZÁGON A XVI. SZÁZADBAN« (a mező-turi ev. ref. főgymnasium értesítőjében) czímmel ügyesen csoportosított adatokkal mondja el a nagy török invasió okait. A szerző sok eredeti forrást ismer s a czéljára tartozókat jól értelmezi, de Ítélete nem- egyszer elhamarkodott, még pedig olyan esetben is, midőn később maga is szinte az ellenkezőt bizonyítja. Midjárt a bevezetésben azt mondja, hogy »eltévesztett dolog volna e hódítást úgy tekinteni, mintha az tényleg hosszii idő alatt történt volna meg,« s mégis maga megmutatja, bogy a hódítás okai távolabbi időre vihetők vissza, tehát huzamosabb idő kellett magához a bódításhoz is. »Magyarország sorsa — írja úgy szólván egy nap alatt a mohácsi katastrophával dőlt el.« Igen bajos ilyet állítani még a megszorító »úgy szólván«-nal is, mikor a mohácsi veszedelem a megromlott állapotoknak már maga is következménye volt, s mikor e megromlott közállapotok aztán még rosszabbra váltak, hogy Szolimán munkája annál jobban meg legyen könnyítve. Egyetlen vesztett csata még soha sem vont maga után oly következményeket, mint a melyek a XAI. századot a magyar történelemnek legviszontagságosabb századává tették. Ez mutatja, hogy nem épen a mohácsi napon s nem is kiválóan ekkor dőlt el hazánk sorsa. Sokkal szerencsésebb az értekező az okok kifiirkészésében, a melyeket Salamon Ferencz után ő is a török hadsereg ekkori szervezetében, a magyaroszági állapotok