Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

, ŐSTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. 831 két nyelv-csoportban. A pamiri nyelvek tar f— torok) szava nem a vogul-osztják tar átvétele, banem hangutánzó kifejezés! »Még Budenz is — mondja — hangutánzónak tartja az ugor alapszót« (értsd a finn kurkku-t). Istennek legyen hála, ma már mindenki tudja, hogy Budenz. mikor a finn kurkku (= torok) szót a magyar torok vogul-osztják tur szókkal egy kalap alá foglalta, nagyot tévedett, mert a kurkku 2

) a germán Gurgel-lel és rokonaival áll atyafiságban, mint ifj. Szinnyei J. a Nyelvtud. Közi. XXV. 87. 1. nem régen kimutatta. A finn szó-alakot tehát, mely csakugyan hangutánzó, az ugor alakoktól válaszszuk el és kérdjük meg érdemes nyelvtudósunktól. hogy mi hangutánzó rejlik az emlegetett ugorszókban ; más szóval, lehet-e a torok hangját foghánggal utánozni. Nem hiszem, hogy igent merjen mondani! Ilyesmi, de még jobb az, mit a béka szóról megkoczkáztat. FI szó bhëka alakban ősmagyarból jutott a szanszkritba a Kr. u. első századokban, tehát éppen az indoskytha korban. »A béka szó — mondja M. — nem is ősmagyar, banem török jövevényszó (ez ugyan nagy mondás, a mit bebizonyítani Munkácsi nem fog) és e mellett hangutánzó. hisz magyarul is a hangja: brekekeke!« Ipsissima verba! Azt hiszem, felment engem M. attól, bogy e szavaira czáfolatot írjak ! Fényes bizonyságai csak ezek is annak, liogy hová jut a nyelvész, ha nagyon ég és viszket az ujja. Még legfelebb arra mutatok rá, hogy a hangtant, a nyelvészet e legkényesebb ágát, is csak addig becsüli derék nyelvészünk, míg czéljaira, gyönge elméleti igazolására tudja kizsákmányolni ; ahol az nem neki vall : kicsavarja a nyakát könyörtelenül; nem is törődve azzal, hogy tulajdonkép csak >aját tudós reputatióját zúzta vele tönkre. Fontos műveltségi szavunk kétségkívül a tehén sző, melyet az ős árja érintkezés korában a szanszkrit dhënu (a Pétervári szótár szerint = Milchkuh, Mutterkuh) szóból vettünk és alakítottunk át. Hangtani átvétele egészen átlátszó : a szanszkrit nyelv h betűje mindig kemény és önállóan hangzó betű, éppen mint a magyar h is. (L. Whitney: I. G. 37. §.) Mivel hát a dhënu szó kettős mássalhangzón kezdődik, mit a magyar nyelv nem tűr, a két kezdő betű közé toldott egy rövid e vokálist. (V. ö. Krisztus kiejtése Kirisztus ; brat m. barát etc.) M. azonban ezt nem fogadja el. Szerinte a tehén szót 2) Hunfalvy e szót plane turkku-nak írja Ethn. 255. lapján! És «gy szóval sem jelzi, liogy e turkku-1 a finnek kurkku-nak ismerik.