Századok – 1895
I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.
, ŐSTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. 827 nak tollából az » Ethnographia« cz. folyóirat VI. évf. 65 — 70. lapjain látott világot, ós ha semmit mást nem is, de annyit mindenesetre illusztrálni van hivatva, hogy mily biztos és elfogulatlan kezekben van nálunk az ethnologia és nemzeti őstörténet ügye. — Ide írom e bírálat első sorait, mivel írójukat hívebben bemutatni nem lehetne, mint ő mutatja be magát bennük: »F. K. — mondja — széles turista kedvében, neki indult annak a zordon, rögös kietlennek, melynek nyelvi kutatás a neve s nem is ennek könnyebben járható tájékára vette útját, hanem éppen a legtávolabb esőre és legborongósabbra ... A legkülönbözőbb szakismeretek bőségétől duzzad átalvetője s velők ugyancsak messzire volna képes eljutni, ha nem hiányoznék kezéből ép a legszükségesebb útieszköz, a kritikai módszer támasztóbotja« és így tovább. Ez a tenorja ennek a »tudományos« bírálatnak. így kezdi. így folytatja és ilyen hangon fejezi is be. Ami magát ehangot illeti, legyen elég részemről rá mutatni azon körülményre. hogy napi lapjaink, melyek pedig tudományos vitáinkkal nem sokat szoktak törődni, megbotránkozásuknak adtak kifejezést az Ethnographia mondott számának hangja felett. (Lásd a Pesti Hírlap febr. 16. számát.) Részemről csak sajnálatomnak adhatok kifejezést azon, hogy AT. ilyen viszhangban idézi fel mult évi tudományos controversiánk emlékét, mert e viszhang éppen az b érdekében elmaradhatott volna ; sem az Ethnographia olvasói tanúságot, sem az ügy. mely körül fonódik, előmenetelt, sem Munkácsi azért, a mit maga keresett és megkapott, vallott kudarczáért, ebből kárpótlást nem meríthet; pedig szemmelláthatólag ez volt a czél. Másfelől maga a tárgy, melyről értekezésemben és bírálatában szó van, sem olyan természetű, liogy e frivol hangon lehetne róla beszélni bárkinek, legkivált az Ethnographia szerkesztőjének. Épen a tárgy fontossága és egyedül csak ez bír arra, hogy e »bírálat« pár pontját figyelembe vegyem és reá vonatkozólag ellenőrző észrevételeimet megtegyem ; mert azt hiszem, bogy e dolog oly előkelő és éppen most annyira aktualis, hogy valóban nem lehet róla eleget beszélni. A/, árja nyelveknek az ugorra való hatását sokan vették már észre nálunk is régebben, de szorosabb köryonalozását a mult évben éppen egyszerre találtuk /Munkácsival megkísérteni. A két kísérlet és a belőlük levont tanúságok, sőt még a tanúságokhoz felhasznált források is, végtelenül különböztek egymástól. Annyira, mintha nem is egy mezőről tallóztatták volna össze. Munkácsi vizsgálódásainak végeredménye (1. A magyai