Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

'828 FIÓK KAROLY DR. fémnevek őstörténeti vallomásai. Etlmographia Y. 1 — 25. 11.) oda kulminál, liogy az árjából magyarba ós a magyarral legközelebbi rokonságban álló népek nyelvébe került kifejezések, kivált a fémek és kereskedelmi műkifejezések kereskedelmi kulturhatás útján jutottak ezekbe a nyelvekbe a perzsa, ó-perzsa, meg a zend nyelvekből. Ez alaptételből azután nagymérvű őstörténeti, persze viz re épített, tanúságokat nagy bőségben vont le a magyar nyelvtudomány és őstörténelem épülésére. Így meghatározza e nevezetes érintkezés idejét következőleg: (17. 1.)« A zend nyelvet már a Kr. e. VI. században kiszorította volt az ékiratokban fönmaradt s egész Darius koráig visszaterjedő ó-perzsa nyelv .... tehát, mivel a nyelvünkbe kölesönképen átvett iráni szavak egy része zend jelleget tüntet fel. teljes biztossággal állíthatjuk, hogy az iráni kereskedelmi kulturhatásnak kora az ugor népeknél semmiesetre sem későbbi a Kr. e. III. századnál .... kezdetei pedig egész a Kr. e. VI.—VII. századig terjednek régiségükben vissza.« Ebből következteti ismét, hogy »mivel a perzsa műveltségi elemek átvételének korában a magyar és rokon népek (vogul, osztják, zűrjén, votják) még szoros egységet alkottak, tehát elszakadásuk a Kr. e. VI—VII. századokban még nem történt meg.« Meg van tehát Munkácsi szerint oldva a nagy kérdés, hogy mikor szakadtunk el zürjén-votják és vogul-osztják testvéreinktől, még pedig teljes biztossággal : akkor, mikor az ó-perzsa nyelv kiszorította használatból a zendet. Kár, hogy M. csak annyira sem foglalkozott az árja nyelvekkel, hogy legalább azt tudná, liogy'e két nép nyelve egyik a másikát soha. de soha ki nem szorította, sem fel nem váltotta; hiszen mind a kettő élt. sőt él származékaiban ma is. egymástól távol és függetlenül. A zend nyelv Baktriának és az Avesztának nyelve volt, az ó-perzsát pedig az Achemenidák, a tulajdonképeni Perzsiában. Färszban használták. Baktria és Perzsia (Fársz) pedig (Irán és keleti Irán a. rendes megkülönböztetés) jó távol esnek egymástól. Sokat kell annak tanulni, a ki keveset jól akar tanítani ! M. ellenkezőleg jár el éppen : keveset tanul, de sokat és nagy önérzettel tanít oly dolgokat, a mikkel soha nem számolt le magában, csendes óráiban. Az eredmény igen természetesen olyan, a milyennek itt is látjuk. Ha állítása alapját megnézegette volna: e két szép elméletet megtakaríthatta volna. De elkerülhette volna azt is. liogy a szanszkrit szavakat rendre, mint uj-perzsákat mutassa be. Igy perzsa szó neki a grhastha (1. Etbn. V. 20. 1. alján), mely szó házigazdát jelent,