Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

'822 FIÓK KAROLY DR. skythákról mondanak: az már szóra sem érdemes; egyszóval krónikáink egész tartalma, kivéve tán a bejövő magyarokat illető részt, merő mese, mert krónikáink »mesevilágban élnek.« Annyi bizonyos, hogy ez Ítélet egy részében sok igazság rejlik, még bizonyosabb az. hogy más részéből több igaztalanság és erőszak érzik ki. Az a körülmény, hogy krónikásaink az avarokról mélyen hallgatnak, még nem involválja a hunmondák idegen eredetűségét ; azt, hogy ezekben vannak idegen elemek, egészen más jelekből látjuk, tudjuk. Ama hallgatásigen természetes és a hunkérdésben semmit nem magyaráz. Az avarokról nem keletkezett hősmonda sem népünknél, sem a nyugatiaknál, egyszerűen azért, mert nem volt közöttük olykiváló személy és nem volt fellépésökben oly megrázó, világrendítő mozzanat, a milyen a monda keletkezéséhez okvetlenül szükséges. Az avaroknak még időbeli közelsége is csak lítjában állt annak, hogy rólok magyar ajkon mondai szálak szövődjenek. A hunokról, birodalmuk bámulatos gyors gyarapodásáról. Attilának tüneményes alakjáról pedig hősmondák keletkeztek csodálatos nagy számban a germán és latin fajoknál : nyugaton, délen és északon; hogy épen azon népeknél ne keletkeztek volna, a melyek őt magokénak tudták, azon népeknél. melyek Priskos tudósítása szerint is feltűnnek uralkodása idejében a keleten, és nagy hadműveleteinek mintegy hátterét képezik : ilyet felteimi is teljes lehetetlenség volna még akkor is, ha nem tudnánk e mondákban rá mutatni oly vonásokra,, melyeknek hazai eredetéhez semmi kétség nem fér. Ilyet pedig találunk többet. És mondáinknak történeti szempontból ezekben van legmagasabb becse ; ezeket a többi, az idegen elemekből kiválasztani, tanúságaikat levonni és érdemök szerint méltatni, ez a mi kötelességünk ; de nem ám az7

hogy egy általános igazsággal, amiben rendesen ugyanannyi igaztalanság is rejlik, a vizsgálódást elfojtsuk, elnémítsuk. Hogy pedig krónikáink a hun dolgokban bősmondát és nem pragmaticus történetet nyújtanak, azon megütközni nem lehet. Utóbbit nem is várhatta, nem is várta senki, maga Hunfalvy sem. Tán hosszan feszegettem ezt a dolgot, de kénytelen voltam vele. Hisz nálunk az utóbbi időben szokásba jött csodálkozni azon, hogy a Hunfalvy által kimondott halálos Ítélet után még valaki szóba meri hozni »a hun-atyatiság képzelt meséjét« — amint egy derék történettudósunk frázisa hangzik. Pedig kár a dogmatismussal úgy sietni ! A dogma egyáltalában nem tudományos princípium, itt pedig még különösen is veszedelmes.