Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

f , ŐSTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. 823 l'gy áll a dolog, liogy e »képzelt mese« a valóságban csak Hünfalvynk meséje ; a hun-atyafiság pedig bebizonyítható történeti tény! Bebizonyítását, krónikáink »meséitől« egészen eltekintve, úgy történeti mint nyelvészeti úton meg fogjuk kisérleni elébb vagy utóbb. Most elébb másról ! A Hunfalvy által inaugurált etimológiai kutatás, s különösen Hunfalvy eszméi — tudjuk — heves ellenzésre találtak Vámbéry több rendbeli műveiben. Yitájok inkább ethnologiai, mint őstörténeti téren mozgott. Őstörténeti szempontból Vámbéry törekvései abban látszanak mai napig összpontosulni, hogy azon világtörténeti tudást, melyet a khinai Annalesekből merítettek, hogy t. i. a törökségnek legelső összeverődése és államalkotása a Kr. u. 531-ik évvel kezdődik és a mai Khina határhegyein át Baktriára, Szoghdiára csak második fejedelmök, Szilzibulalatt 560 körül terjedt ki. megingassa vagy inkább csak elfeledtesse. Ez úton lehetne elkerülni azt az óriás anachronismust. a mely a török-elméleteknek ma leginkább rontja a hitelét és lehetne a török népnek a történelminél nagyobb és fényesebb multat mutatni ki. Csak örülni lehetne, ha törekvését siker koronázná, azonban a legújabban leolvasott Orckoni feliratok, melyeknek történeti jelentősége kellőleg még kimutatva nincs, bámulatosan igazolják a khinai annalisták feljegyzéseit, még pedig oly mértékben, liogy azok hitelessége ellen kétséget támasztani a jövőben még nehezebb lesz, mint eddig is volt. Másfelől a törökök skythákkal való azonosításának alapjai, mindössze vagy három tulajdonnév etymologiája, igen gyöngéknek látszanak ilyen épület megbirására ; kivált ha még azt is tudjuk, hogy ez etymologiák közül a két legfőbb, az Etil és .laik folyók nevének török megfejtései, balul ütöttek ki, mint azt hátrább részletesen fogjuk megmutatni. Ez őstörténeti intencziók, melyeknek, úgy látszik, a magyarság, sőt az avarok és hunok történeteit is felölelni és a ma ismertnél nagyobb fénynyel övezni lenne hivatása, alig érdeklik nemzetünk régi állapotait ; de a mennyiben mégis érdeklik, kivált 560-tól fogva : arra nézve Vámbéry műveiben hiába keresünk történeti útba igazítást. —• De hiába keresünk . másnál is; szolgáljon ez a körülmény kimondott Ítéletem enyhítésére. Nemzetünk hőskorának, melyet az indoskytha érmek útmutatása mellett a Kr. e. 300 évtől (a szibériai őshaza elhagyásától ) Szent. Istvánunkig terjedőnek számíthatunk, azon 9 A Dizabúlos olvasás kétségtelenül hamis. A Silzibûl-1 igazolja a Tabari Sindzsibü írása is.