Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

, ŐSTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. 821 E szenvedély-sugallta szavak bizony bárkit is elriaszthat­nának a kérdés további bonczolgatásától — riasztottak is vissza valószínűleg sokakat — : lia a záró szavak el nem árulnák, a többiekben rejlő igaztalan állítások pedig kétség­telenül nem bizonyítanák, hogy Ethnographiánknak atyja soha a skythakérdést figyelmére sem méltatta, soha egy adatát megfejteni, egy bármi csekély részletével megbirkózni meg sem próbált. Ezt. mint szomorú tényt konstatálni kötelességünk volt. A mulasztás természetesen végzetessé lett. Következményeiről beszél ethnograpbiánk mai vad. zűrzavaros állapota, beszélni kell még igen sokat ! Még nagyobb csodálkozás fog el akkor, ha azon logikai rugót, azon okot keressük, a mi rábírhatta mesterünket emlí­tettem mulasztása elkövetésére. Beszédes könyve : Magy. Ethno­grapbiéja igazít útba itt is bennünket. Í gy látszik. Hunfalvyt, az általánosítás sodorta a veszedelmes ösvényre. O nevezetesen a skytha-kérdésnek, vagyis azon nemzeti hagyománynak, hogy mi skytha-ivadék vagyunk, forrását ugyanott vélte meglelni, ahonnan a székely, az oláh és a hun-kérdésnek forrásait kapta, t. i. krónikáinkban, és ez — legalább úgy látszik — elég indító okul szolgált arra, hogy mind a négy nagy. roppant nagy kérdésen egyszerre, egyformán és egy füst alatt iisse el a dobot. Tenni megtehette könnyen ; kivált a skythaság kér­désében talán szavát •sem emelte fel eljárása ellen mai napig senki ; míg a másik bárom felett ejtett ítéletével, — pedig igazsága kettőben u. m. az oláh és székely kérdésben jóval erősebb lábon állott. — elég eleven szenet gyűjtött saját fejére. Nos tehát végzetes eljárásának okát Hunfalvy Ethn. 292. kk. lapjain így beszéli el: »Minthogy krónikáink a hagyo­mányból legkisebb tudósítást sem vettek az avarokról, kik a hunoknál 290 évvel utóbb indultak ki északi hazájukból s a kik majdnem a magyarok idejötteig lakták az országot : lehe­tetlen józanul feltenni, hogy krónikáink azt, amit a hunokról beszéllenek, bármilyen hazai szóhagyományból, mint első ere­deti forrásból, vették volna. Sőt összes huni tudomásokat, még a latin és görög írókból sem meríthették .... Nem a pogány, lianem a keresztyén-magyar, még pedig keresztyén-német pap­jaitól hallott legelőször valamit Attiláról és a hunnokról ; keresztyén-német papok írták meg a hun-magyar atyafiságot s az úgynevezett hun-magyar históriát !« íme a gondolatok lánczolata elég világos, mivel az ava­rokról krónikáink hallgatnak: tehát amit a hunokról tudnak az idegen eredetű; amit pedig a hunokkal kapcsolatban a

Next

/
Thumbnails
Contents