Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

ŐSTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. ELSŐ KÖZLEMÉNY. Az utolsó pár évtized fordulópontot jelez őstörténeti kutatásaink terén. Ama nyelvészeti szerencsés vívmányok, melyeket ugor részről Regulynk szorgalmas gyűjtéséből és Budenz tudós feldolgozásaiból nyertünk : más oldalon meg kiváló török tudósaink ostromainak tanúságaiból, szívós bizonykodásaiknak leszürődött igazságaiból merítettünk. — természetesen irányították a közfigyelmet őstörténetünk kérdéseinek uj és uj megvitatása és vizsgálása felé. Mintegy kárpótlást keresett és keres még ma is tudás-vágyunk azon bizonytalan tapogatózásokért, melyeket át kellett szenvedni a világosság után törekvő búvárnak, persze a nyomában elinduló olvasónak is, ha a nyelvészet fáklyája nélkül beletalált hatolni az őstörténet rengetegeibe. Két forrás állott e téren buzgólkodó tudósaink rendelkezésére egészen a jelen század hatvanas éveiig, u. ni. : 1. a nemzeti hagyományok, és e hagyományok letéteményesei, krónikáink ; 2. a klasszikus írók feljegyzései, melyekből, legalább megvolt a jóakarat, némi halvány fényt deríteni az ősmult siirű ködbe borult eseményeire és alakjaira. Ismerjük mind a két forrás örvényeit. Hagyományaink, kivált azon alakban, melyben krónikásaink feljegyezték tömérdek, az igazi nemzeti hagyományt mindenesetre túlszárnyaló, idegen elemet szedtek fel, mik a számban csekély, de értékben annál becsesebb eredeti vonásoknak bitelét is koczkára, sőt, kimondhatjuk bátran, egyenesen tönkre tették. A klasszikus íróknak, ide értve a bizánczi irókat is, feljegyzései közül a legbecsesebbek értetlenek és értketlenek maradtak épen a legfontosabb segédeszközök, a nyelvészeti ismeretek hiánya miatt; a közönségesebb, szembeszökőbb részletek pedig lépten-nyomon ellenmondók, zavarosak, félrevezetők, mit lehetetlen első tekintetre észre nem venni.