Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

FIÓK KÁROLY" DR. ŐSTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. 819 Szabad-e csodálkoznunk, ha látjuk, bogy oly kutatóink, minő a buzgó Horvát István, Jerney, Szabó Károly és több mások úttalan utón tévelyegve az igazság szálainak kergetése közben tömkelegbe bonyolódtak, bol a vizbehaló szalmaszálához is hozzá nyúlva, nem riadtak vissza a nyelvészkedés oly fonák irányban való használatától, mely ellen a később elveiben és módszerében tisztázott nyelvtudomány kereken tiltakozik. Fordulópontot jelez néprajzi és őstörténeti vizsgálódásainkban Hunfalvy Pál fellépte. () fejtette ki és emelte teljes érvényre a nyelvtörténeti módszert, mint az etbnologiai kutatások legtekintélyesebb, legbiztosabb forrását. »Magyarország Hthnographiája« és számtalan más, idevágó kisebb-nagyobb tanulmánya, alapját képezi ma és a jövőben minden e kérdést illető vizsgálódásainknak. Nem feladata e soroknak az ő nagyon is ismert működésének ismertetése, érdemeinek méltatása ; ezt mindenesetre avatottabb tollnak lesz hivatása elvégezni. Én jelen czélomlioz híven csak egy pontot óhajtók megérinteni tanulmányaiból, és pedig oly pontot, mely kutatási módszerének egyik hiányát vagy mulasztását, vagy nevezzük bárhogyan, egyik gyengeségét rejti : Hunfalvy Pál nem részesítette a nemzeti hagyományt oly figyelemben, a minőt az tartalmáért ráemel és jogosan megkövetel. Őszinte meggyőződésemként jelentem ezt ki. anélkül, hogy érdemeiből legkevesebbet is elvonni igyekezném. Ilyenformán mig a tiszta elvekre épített nyelvészet bevonásával egyik irányban elsőrangú forrást nyitott, addig egy másik, mindenesetre kisebb értékű forrást, majdnem egészen számításon kívül hagyott vagy inkább értéktelennek nyilvánított. Nem tette ezt — szó sincs róla — minden meg-ikolás nélkül. De ma már eljárása és eljárásának alapjai is kritika tárgyát képezik és ezen kritikai vizsgálat csalta tollamra a fentebb említett mulasztás vagy gyengeség kifejezést. Igen rövid szeretnék lenni, de némi igazolással tartozom már itt is, hogy a túlzás és hirtelen Ítélkezés vádját elkerüljem. Nemzeti hagyományunk egyik sarkigazságként szívósan hirdette és hirdeti legrégibb emlékeinktől a mai napig azt. hogy mi magyarokul skytha-utódok vagyunk. Bármennyire pellengérre állította szinte bárom évszázad tapogató kutatása egészen a legújabb időkig, nyelvhasonlításunk alapjainak nem rég kezdődött lerakásáig, ezt az állítást vagy nemzeti hitet: mihelyt nyelvtudományunk szilárdabb alapjai meg voltak rakva, első kötelességünk lett volna a nyelvtudomány világításával behatolni e mystikus homályba és eloszlatni a rá nehezedő ködöt akár igenlő, akár tagadó értelemben, — bármelyik eset is eredmény lett volna az eddigi bizonytalansággal szemben.