Századok – 1895

III. Tárcza - Állandó rovatok - Vegyes közlések - 679. o.

680 tárcza. viselője Erfurtba ment; 1862 — 64. a porosz országyűlés tagja és az oppositio híve. Ekkor már a bonni egyetemen volt, a hova Münchenből Dahlmann halálával (1861.) meghívták. 1875. (jun. 23.) átvette a' porosz állami archívumok vezetését s ezen állásában a várakozásnak a legnagyobb mértékben meg is felelt. Publicatiói igen becsesek. Schmoller és Nandé-val nagy Erigyes levelezéseit ellenőrizte, AVattenbachhal a Rómában levő porosz történeti intézet gondját viselte és Schmollerrel az Acta Borussica-t szorgalmazta. Első két történeti munkája: 1. »De fontibus libri Jordanis de origine ortuque Gretarum« (Berol, 1838.) és »Geschichte des ersten Kreuzzuges« (Düsseldorf, 1841. 2. kiad. Lipcse, 1881.). Kritikai elméje és az anyagnak souverain kezelése nagy méltánylással találkozott. Ezeket követte 2, számtalan támadásoknak kitett munka: »Die Ensteliung des deutschen Königthums.« Frankfurt a. M. 1844. és a széltében ismert Gildemeisterrel együtt elvállalt vizsgálása a »trieri szent palást«-nak. (Düsseldorf 1845.) Marburgi tanítói tevékenysége napjaiból való kisebb munkája az egyetemről, melyre a fiatal tudóst meghívták: »Die Universität Marburg und das kurhessische Unterricht swesen« (Marburg, 1845.). Ez egyszersmind első előmunkálata nagy és sokat csodált művéhez: »Geschichte der Revolutionszeit«, mely két részben mint 3 kötetes munka: »Geschichte der Revolutionszeit von 1789 bia 1 795 (Düsseldorf, 1853—58.) megjelent és a kutatót marburgi, müncheni és bonni tartózkodása alatt igen igénybe vette. Mégis Sybelnek eme nagy és minden eddigi nézetet halomba döntő munkássága mellett elég ideje volt politikai tevékenységre. Első nagyobb politikai irata »Die politischen Parteien der Rheinprovinz in ihrem Verhältniss zur preussischen Verfassung« (1847.) a következő évtizedekben sok követőre talált. Amaz első jól ismert és stilisztikailag bámulatra méltóan kicsiszolt beszédek is, melyek philosophiai mélységük és a jelen törekvéseire vetett sok érdekes mellékpillantásaik által számtalan bámulóra akadtak, ezen időből valók, mint: »Uber die heutigen Tories« (Marburg, 1846.) »Uber das Verhältniss unserer Universitäten zum öffentlichen Leben (U. o. 1847.) és »Uber den Stand der neueren deutschen Geschichtschreibung« (U. o. 1856.). Münchenbe való átköltözése után alapította (1856.) a kiváló. »Historische Zeitschrift«-et és több ünnepi beszéden felül még 2 történeti munkája is idecsatolódik : »Die Erbebung Europas gegen Napoleon I. (München, 1860.) és »Prinz Eugen v. Savoyen« (3 felolvasás, München 1861.). Második bonni tartózkodása alatt jelentek meg »Kisebb tör-