Századok – 1895

III. Tárcza - Állandó rovatok - Vegyes közlések - 679. o.

tárcza. 681 téneti iratai« (München, 1863 — 89.), »Die Friede von 1871« (Düsseid. 1871.), »Die Lehren des heutigen Socialismus und Kommunismus« (Bonn, 1872.) és »Kapoleon III. (Bonn, 1873.). Miután szép műve : »Die deutschen Universitäten« (Bonn, 1874.) nyilvánosságra került, átköltözködött Berlinbe, hol mint az állami archivumok directora és az akadémia tagja nagyon kiterjedt tevékenységet fejtett ki : »Publicationen aus den Staatsarchiven«. Itteni tartózkodása első éveiben megjelent »Vorträge und Aufsätze« czíruű gyűjteménye az »Allgemeine Verein für deutsche Litteratur« irataiban (Berlin, 1874. 3 k. 1884.) De legtöbb gondot fordított az előmunkálatokra nagy művéhez : »Die Begründung des deutseben Reiches durch Wilhelm I.«, de ez sajnos, a 7. kötettel csonka maradt. Az első 5 kötet megjelent 1894.; az első négy már 1894-ben négy kiadást ért meg. Költői és megindító, hogy azon városban, melyet oly bensöleg szeretett, melyhez ifjúsági kedves idyll.jei vonzottak, csukódtak le szemei. Sybel erős, elpusztíthatlan természet volt ; szellemi üdesége a dolgozásban lelte örömét és pihenését öreg koráig. Az egyszerűség és önmegtartóztatás iskoláján áthaladva, férfi korában Münchenben és Berlinben a nagyvárosi élet előnyeit élvezte. Hat szobás lakása a Hohenzollern-Strassen mérsékelt, Ízléses comfort-al, elsőrangú festők képeivel díszítve, sokszor együtt látta a tudósokat. Büszke, imponáló jelenség volt, magánérintkezésben, baráti körben elragadóan szeretetreméltó, úgy hogy élvezet volt, ha majdnem félszázadról számolt be, marburgi tartózkodásáról, akadémiai és társadalmi tevékenységéről. Előadási képességén, kutatásain, éles elméjén és érthető írmodorán kívül korának első történetírójává, személyes ismeretségei és baráti kötelékei ama nagy idők szereplő férfiaihoz tették. Ismételten érintkezett III. Najioleonnal és utolsó nyilvános fellépése próba volt Eugenia császárnő becsületének megmentésére. Az 1870-iki háború előtt Bismarck heves ellenese volt és a porosz parlamentben fel is lépett ellene. Azonban a háború után leglelkesebb követője lett és a birodalmi kanczellár bizodalmát teljes mértékben birta. De Bismarck utódai alatt máskép lett : semmitmondó kifogásokkal akadályozták, hogy a politikai aktákba betekinthessen s így kutatásai megakadtak. 1874-től a »pour le merite« rendjel birtokosa. Kémetország méltán siratja benne a Holienzollern-ház becsületének és dicsőségének fényes harezosát, a német egységnek, porosz vezérlet alatt előharezosát s a porosz politika szellemes védőjét. DR. HAZSLINSZKY DEZSŐ.