Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

ÉS A KERESZTESI CSATA 1596-BAN. 607 Cigala pasa a cserkadsikkal és Fétlii Ghiraj a tatárjaival pedig más oldalrólx) is megérkeztek a helyszínére és megtámadták a két szárnyától megfosztott keresztény had derekát, mire a keresztény lovasság rögtön megfordult és eszeveszetten futásnak eredt, cserben hagyva a tüzérséget és gyalog bajtársaikat, kiket a törökök és tatárok kardélre hánytak, emberi számítás szerint hírmondót sem hagyva közülök. A kinek jó lova volt és sikerült a folyón átkelnie, annak a beállt éj ótalma alatt még nagynehezen sikerülhetett megmenekülnie, ha t. i. a könnyű török vagy tatár lovasok gyors paripáikon utói nem érték őket; de a gyalogból vagy tüzérekből alig menekülhetett meg valaki —- Barton véleménye szerint.2) sátorból, s eldobva kereszttel jelölt zászlóikat, örömittasan tánczoltak. — A szultán is említi »győztes« hadosztályainak meghátrálását. Szerinte azonban ez csupán csel volt és czélja, hogy az átkozott hitetleneket hegyeik szomszédságából a mocsáron átcsalják. Szerinte továbbá az együgyű hitetlenek e visszavonulást arra magyarázták, hogy a mozlimok megijedve megfutottak ; és már győzteseknek hivén magukat megtámadták a török tábort hol azonban a hirtelen minden oldalról előtermett mozlim csapatok vérontó, kardjaikkal csakhamar megtámadták és szétverték őket és fennhéjázó dicsekvésük a legcsunyább futással végződött. A futókat azután a tatárok és török lovasok megtámadták és sátoraikig kergették. bol egyideig ellentálltak de végre kénytelenek voltak táborukat is ott hagyni. — Hurmuzaki névtelenje nem említi a szolgasereg támadását. Szerinte midőn a török sereg meghátrált, a keresztények győzelem kiáltással nyomultak előre s megrohanták és fosztogatni kezdették a török sátorokat »dinanzi di quello di gran Signor«. Cigala e pillanatban oldaltámadást intézett a hátvédet képező lovassággal (con la retroguardia della cavalleria), mire a keresztények lianyatt-homlok megfutottak és szaladtak, eldobva mindenüket, anélkül, hogy a törökök üldözték volna őket. 9 Mint láttuk, a csatarend leirásánál Barton Hasszánt a törökjobb szárnyon említi. A jelen támadásnál pedig bal szárnyra helyezi őt. Lásd az ottani jegyzetet. Az aleppói levél szerint azonban Hasszán a keresztényeket az ö jobb oldalukon támadja meg, a tatárok pedig homlok támadást intéztek. Az angol követ nem tudja, hogy hol késtek Hasszán, Cigala és a tatár főnök, »valljon már ők is kétségbe estek volt-e és ezért halogatták a támadást, vagy pedig más módon voltak-e csapataik igénybe véve« ; mert midőn ők a szultán segélyére érkeztek, a szultán kincstára már a keresztények hatalmában volt és ezek már a szultán testőreivel viaskodtak. Az aleppói levélben pedig azt említi, hogy a tatárok sem szerették a puskaropogást s azért sokan közülök a főhadi szállás körűi ólálkodtak. — Cigala pasát illetőleg pedig azt beszéli Naima, hogy midőn a csata után az említett pasa kérkedett a szultán előtt azzal, hogy mily nagy része volt neki (Cigalának) a csata megnyerésében és a hálás padisah már kinevezte őt nagyvezérnek, rebesgetni kezdték maguk közt a törökök, hogy Cigala az elsők közt volt, a kik megfutottak. 9 Az említett vezérek, t. i. Hasszán, Cigala és a tatár főnök —SZÁZADOK. 1895. VII. FÜZET. 39