Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

608 EGERVÁRA ELESTE A keresztényeknek nyakra-főre való csúnya futása alkalmával egy körülmény nagy segítségükre volt. Némelyek közülök ugyanis a nagy veszedelem láttára az üldöző török és tatár lovasok elől azon romba' dűlt templom megett kerestek menedéket, mely nekik már a megelőző napon is védelmi helyül szolgált *) és evvel úgy látszik arra a véleményre vezették a törököket, mintha az egész sereg e védelmi pont felé szándékozott volna meghátrálni. Ezt látván a törökök, miután már kezdett elsötétedni és még a folyón is át kellett volna kelniök, fölhagytak az üldözéssel.2

) Ezt azonban később megbánták Barton szerint — majdnem későn érkeztek, mert a keresztények már a kincstárt fosztogatták és a szultán környezetével tusakodtak (were at handy stroke with his household officers), »yet coming valiantly on with their forces, and finding the body of the Christian camp deprived of their wings being occupied with sackaging the Turkish pavilions and the rest occupied in the acquiste of the 105 (szultán) his pavilion and person, they jointly assaulted the Christian campe, and without any resistance made, any pollitik deffence, any conservance of the sold body of the camp, the Christian horsemen fled and left their foot (and artillery az aleppói levélben) to the mercy of the Turkes sabre, so that by prudent estimation not one of them escaped.« — Mangold tanár úr szives magán közlése szerint Egerváry János, Báthory Zsigmond póstása is említi, hogy szemtanúja volt annak, hogy a »német nem ment segítségekre« a magyaroknak és erdélyieknek a török sátrak közt, s hogy az ellenség észrevevén azt, hogy kevesen voltak a győztesek, visszafordúlt, s a német most sem segített, hanem »mindgyárast« elfutott. L. dr. Werner Gyula czikkét a Magyar Hirlap 1892. szept. 28-ki számában. — A németek gyávaságát említi maga Bussworm is Miksa bajor herczeghez írt levelében : »(Diese 24 Fähnlein Knecht) sind sämmtlich aus dem Lager und ihrem grossen Vortheil gelaufen, ihre Wehren hinweg geworfen ohne einigen Gegenstand (Widerstand) wie das Vieh sich im Feld erwürgen und schlagen lassen. Szerinte a sváb ezredből körülbelül harmadfél ezer veszett oda (darum kommen sind) »aber unter ihnen nicht einer so redlich, der sein Wehr mit sich davon gebracht, sondern aus lauter Zagheit dieselbigen hingeworfen und ärger als die AVeiber gelaufen.« 1596. nov. 16-áról kelt eredetiről közli Stauffer, Graf von Bussicorm (München 1884.) 23. 24. 11. — Tehát volt alapja annak a hírnek, a mit az erdélyi fejedelem híresztelt, hogy t. ! a veszedelmet a vértesek gyávasága okozta. L. Hadt. Közi. XXI. 295. Ámbár Barton is protestáns volt és épp úgy, mint a sárospataki névtelen krónikás, »a németeket és pápistákat egyaránt gyűlölte«, Busswormra ezt utóbbi ráfogás nem illik. 9 A keresztény oldalon álló rozzant templomot érti. 9 Ez megegyezik a keresztény források tudósításaival. így pl. Tököli Sebestyén a csata után a keresztény táborba ment s ott maradt egy ideig. »Ego — így írja — postquam omnis jam exercitus abiisset, quia propter concussionem satis commode equitare non poteram, essedo vect.us, post medium noctis excess! — »Pethő Gergely krónikája és Istvánfi szerint Teuffembach a táborban megvacsorált és meghált. »Tiffembachus ... in castris coenavit, totamque nocteni in iis transegit.« — Hurmuzak név-