Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

594 EGERVÁRA ELESTE Az aleppói angol konzulhoz írt levelében Barton szintén ad egy rövid leírást. E szerint egy alacsony part tövében, egy mintegy 4 angol mértföld (ö1^ kilométer) hosszú és 40 méter (8 rods) széles pocsolyás vagy ingoványos hely terült el, melyen csak két gázlónál, az elpusztúlt templomok közelében, lehetett átkelni.1) A keresztények az ingovány túlsó oldalán, az alacsony parton ütöttek tábort.2

) Barton szerint a sikság, melyen a két fél megütközött,, a törököknél »Coach Ouasy« (ejtsd ki: »Kócs ovaszi«) néven volt ismeretes (or the plain of Coach), s leveleiben is a csatáról mint »Coach battayle« emlékezik. Kétségtelenül a törökök is a sikságot »Khacs ovaszi«-nak, azaz a »Kereszt(esi) sikság«-nak hívták s ebből megmagyarázhatjuk magunknak egyszersmind Nairn a azon furcsa botlását, hogy a keresztesi csatát 9 »Onely at two muddy watery places by the old cliapels could the Turks come near to do them (i. e. the Christians) any harm.« -A szultán azonban azt írja az angol királynőhöz, hogy »volendolo (il palude) passare, fu cercato da ogni canto, et dopo usata dilingentia, trovato un sol passo ben molto difficile, alquanto lontano da le loro (a keresztények) trincere.« — Szamosközi névtelenje is azt állítja, hogy Király Albert neki megparancsolta, hogy Teke Györgvgyel »az két révnél az hol az török által jöhetne, hagyjanak ezer-ezer lovas istrását.«— Az események folyamából azonban kitűnik, hogy Bornemissza Györgynek volt igaza s hogy a folyó »vix ubique vadosus« és (más helyen) »lutosus et aegre vadabilis« volt, 2) Mind a keresztény, mind a török források megegyeznek abbanr hogy egy hosszú, keskeny mocsár vagy süppedékes folyó választotta el a két sereget. A dr. Komáromy közölte forrásokon kívül legyen szabad még a következőket fölemlítenem A szultán levele szerint épp olyan mocsár volt, mint az, mely a pokolt a paradicsomtól választja el. — Naima szerint pedig e mocsár, mely egy kis folyóhoz hasonlított és csak egyes helyeken volt átgázolható, azon víztől vette eredetét, mely a »mehádsi« völgyben ered, melyben a keresztény sereg tábort ütött. — Barton úgy írja le a keresztény tábort, a mint és a hol azt október 27. reggelén találta. Mert ámbár Miksa főherczeg nem említi a császárhoz küldött jelentésében, hogy a tábor október 24-én helyet változtatott, erről más források megemlékeznek. így pl. Hurmuzaki névtelen szemtanúja említi, hogy a keresztény sereg október 22-én egy nagy térséghez ért, mely négy olasz mértföldre terült el, de egyetlen egy fa sem volt látható rajta (sensa pur un albero). A 23-dikát követő éjjel tehát a nagy hideg és fahiány miatt a sereg sokat szenvedett s azért 24-én reggel az egész tábor elhagyta helyét és mintegy két olasz mértföldnyire lejebb a folyó mellett foglalt állást (dietro al fiumicello piu a basso due miglia italiene in circa). — Istvánfi is említi Dsáfer pasa megveretése után, hogy »interea quod eo loco (Keresztesnél) nec pabulandi, nec lignandi, nec aquandi copia erat, meliori et commodiori loco detecto, (archedux) castra ulterius quarta parte milliaris a Cresteso locari piacúit.«