Századok – 1895

I. Történeti értekezések - WERTNER MÓR: A Güssingiek - I. közl. 42. o.

54 DR. AVERTNER MÓR. királynak is ellene szegült, László elbocsátotta hivatalából & Ivánt nevezte ki 1281-ben nádorrá.1

) De nemsokáig töltötte be e tisztet; 1282. aug. 25-én megint csak régi ellensége Csák nb. Máté 2

) foglalja el helyét, — ami arra vall, hogy az udvarban megint csak olyan áramlat kerekedett felül, mely a Güssingiekre nézve nem volt kedvező. — László újra czélúl tűzte ki, hogy immár majdnem az égig nőtt oligarchiát lealázva, fékezve — a korona tekintélyét, hatalmát és gazdagságát megalapítja s ebbeli tervének keresztülvitelére Máté késznek nyilatkozott. Ez azonban, öregember lévén már 1283. április 25-én végrendelkezett s nemsokára rá meghalt. László reformterveinek megvalósítása czéljából visszakövetelte a Güssingiektől az általuk elrabolt koronajavakat s mivel ezek nem hajtottak rá, 1283 karácsonyján az ország haderejét összehívta ellenük. 1284 január és február havában a királyt Ivánnak borostyánkői vára ostrománál találjuk,3) de nem mehetett semmire, mivel a hadseregében megjelent főurakban nem bizhatott meg ;4

) gyengesége pedig annyira ment, hogy Miklós 1284. julius 6-án még nádor és pozsonyi főispán s e minőségében elnök volt az ez évi augusztus 20-án Székesfehérvárott megtartott országgyűlésen,5) — Iván meg éppen sziavon bán ez évi november 26-án.6

) — László természetszerűleg most se akadályozhatta őket többé az idegen jószágok bitorlásában. A Rákoson 1286 junius második felében megtartott f országgyűlés újólag határozta, hogy a törvény ellenére eltulajdonított jószágokat mind vissza kell szolgáltatni jogszerű tulajdonosaiknak. E határozat értelmében László újból felhívta Ivánt, hogy tegyen eleget a törvény rendelkezéseinek s adja ki azt a számos jószágot, melyet erőszakosság útján szerezve bitorol. A daczos főúr, kit eddigi szerencséje elbizottá tett,, a koronajavakra való rátöréssel válaszolt ; de erre már vége szakadt a király türelmének s a szomszédos Albrecht osztrák bg.-hez folyamodott, a ki ama feltétel mellett, hogy László az ù Wenzel IX. 297., 313., 321. 2) Wenzel IV. 243. 3) Haz. okmt. VI. 304., 311., 323. — Haz. oklvtár 101. — Fejér V. 3. 460. VII. 2. 228. IX. 7. 703. — Wenzel IX. 565. XII. 455. (V. ö. Hazai oklevéltár 96. do 1283. jan. 11.) Ú Petz IX. 712. 5) Wenzel IV. 267. — Új magyar muzeum 1851/2 II. 205. «) Wenzel IX. 384.