Századok – 1895

III. Tárcza - Önálló czikkek - Rozvány György. Czigányaink történetéhez 577. o.

TÁRCZA. CZIGÁN YAINK TÖRTÉNETÉHEZ. A »Századok« mult 1894-ik évi IX-ik füzete 826 —828-ik lapján, a mit Lehóczky Tivadar »Uj adat czigányaink történetéhez« czímii közleményében előad és okadatol, azt jelesen : hogy hazánkban a czigányok nem Zsigmond király uralkodása alatt, az általánosan elfogadott vélemény szerint, hanem jóval korábban tűntek fel, — hogy ők már a XIY. század előtt Európában s különösen Görögországban tartózkodtak, honnan kivándorolva egyes rajaik frank főurak szolgálatába is állottak s hübéresekül éltek alattuk : teljesen elfogadom és valónak veszem. A nyelvtudósok által határozottan meg van állapítva, hogy a czigány nyelv a régi sanskrit nyelvnek egyik idiomája és hogy ős-hazájuk, honnan vándorlásra indultak, Kelet-Indiának északi része, de azt, hogy mikép oszlottak szét kisebb csapatokra és raikép szóródtak el Ázsia, Afrika, Európa tartományaiban ? — az eddigi történelmi ismeret kimagyarázni nem tudja. Nem is fogja kimagyarázni soha ; mert az ilyen, őshazájából kivert, elszórtan, szánalmas vándorlásra kényszerített nép már nem foglalhat helyet a történelem lapjain. A történelem múzsája lefelé fordítá felette az égő fáklyát, eloltásra. Nagy igazságot mond Arany János eldobott játszó papirszeletkéjén : »Az emberi öltőt nagy feledékenység Elnyeli mint tenger : Csak kettő maradt fenn az emlékezetben : Der Denker und Henker.« Ha a czigányok keletről nyugot felé vándorlásukban, a történelem hiteles feljegyzése szerint, már 1417-ben, a konstanzi zsinat alkalmával, Nyugat-Európában feltűntek : akkor bizonynyal a kelethez közelebb álló hazánkban már régebben ismerteknek kellett lenniük.