Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Érdujhelyi Menyhért. Ujvidék története. Ism. Dr. Thim József. 566. o.

•567 TÖRTÉNETI IRODALOM. Közvetlen a honfoglalás előtt Bács-Bodrogot mindenesetre szlávok lakták ; s az sem szenved kétséget, hçgy a magyarok sok geográfiái elnevezést tőlük fogadtak el. Én azt tartom, hogy Bács és Bodrog elnevezések a szlávoktól erednek, ép úgy mint a szomszédos Baranya »Brnovo«-tól, a Somogy a »Sumics«tól (még a régi okmányok is így említik sokáig.) Az itt lakó szlávok aztán a hódítókkal egybeolvadtak, magyarokká lőnek, úgy a Dunántul is, az alföldön is. A honfoglalás után Újvidék területén egy 1237. okmányban a következő helyiségek említtetnek: Zajol, Csenej, Pétervárad, Bivalyos és Baksa. Újvidék első ismert földesura Tőre volt. Az említett Pétervárad később O-Péterváraljának neveztetett, míg a Duna túlsó részén szerémségi területen a bélakuti apátság a mai erőd alapját veté meg. mely azóta Péterváradnak mondatik. A várat később Garai László kapta ajándékul Albert királytól. A mohácsi vész előtt összesen kilencz helységről van tudomásunk, melyek mind a mai Újvidék területén feküdtek. Paksa szemközt feküdt Kameniczával, és a XVIII. század elején végleg eltűnt. Bivalyos a bélakuti apátság pusztája volt. Csenej 1748-ig önálló község, Kernend puszta volt, s jelenleg Kamendinnak nevezik. Mortályos a mai Mrvályosnak felel meg, Rév a mai Riviczának, Szent-Márton község a mohácsi vészkor nyomtalanul elveszett. Vásáros-Várad vagy Pétervárad 1722-ben már péterváradi sáncznak neveztetik és a péterváradi várral szemközt feküdt. Alsó- és Felső-Zajolnak ma Szajlovó a neve. Mindezen községeknek lakossága tiszta magyar volt. Csak közvetlen a mohácsi vész előtt tűnnek fel egyes szerb nevek, előhírnökei később a törökök előli futásnak. De 1526-ban a magyarság helységeivel és a bélakuti apátsággal együtt nyomtalanul eltűnt. A török uralom megszűnte után, Pétervárad felszabadításával, Újvidék területe visszakapcsoltatott az anyaországhoz, a vár felőli része elsánczoltatott és 1694 óta »újvidéki hidsáncz« néven neveztetett. Ettől nem messze telepedtek le a szerb határőrök s telepüket- »péterváradi sáncznak« nevezték. 1699-ben 215 szerb katona lakott itt és szomszédukban 43 felnőtt férfi polgár. Ezen telep a XVIII. században mindinkább erősbödött és 1718-ban az almási kincstári telepről a szerbek tömegesen költözködtek a sánezba. 1743-ban már bárom vásárja volt. Erdujhelyi a város telepítésének külön fejezetet szentel. A régi tiszta magyarság elpusztult s helyét szerbek foglalták