Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - V. bef. közl. 441. o.

444 RÁTII GYÖRGY. tudomására hozták, hogy fejedelmök, Károly főherczeg, semmi szin alatt sem fogja a császár megszökött egykori stipendiatusát országában megtűrni, és esetleges elfogatását már elrendelte. A lépések, melyek eme rendelkezés visszavonása iránt egyes kormány-tanácsosoknál tétettek, nem vezettek eredményre. Ily körülmények között a rendek delegatusai, kik új prorektoruk jellemszilárdságáról sem voltak teljesen biztosak, jónak látták Hirsch nevű titkárukat elibe küldeni. Ez az utasokat Bécs-IIjlielyben megtalálván, vett utasításához képest egyelőre egy közelben lakó stájer főúr kastélyában helyezte el. Innen Kratzer, jóllehet útközben a passaui püspök officialisa, a későbbi bíbornok Khlesl Menyhért által is elrendelt elfogatását csak szerencsés véletlenből kerülte ki, főnökeit egy hozzájuk intézett körülményes jelentéssel törekedett megnyugtatni és a kitartásra buzdítani. Ezen iratában mindenek előtt kiemeli, hogy ő a jezsuitáknál még fogadalmat nem tett, és soha misét nem mondott, hanem csak scholasticus appróbatus, és diaconus volt, miért is, saját szabályaik szerint, rendjükből kiléphetett. Ezt, ha neki alkalom nyújtatik, bővebben kifejtendi. Kérjék meg tehát a főherczeget, hogy törvényesen meghívott iskolamesterüket meghallgatatlanúl istentől eredő hivatásától el ne űzze. Ily eljárás ellenkeznék az osztrák uralkodóház ismeretes kegyességével és bizonyára rossz vért szülne a würtembergi fejedelemnél, ki a meghívottat egyeteme útján ide küldötte. 0 kész minden tudományát és igyekezetét elvállalt feladatának szentelni ; viszont feltételezi, hogy urait a levelek puszta rezgése nem fogja elrettenteni attól, a mit érett, keresztény megfontolással elhatároztak. Eme soraival, — mint Kratzer levelében folytatólag felhozza — koránt sem kívánja a rendeket az ország fejedelme iránt tartozó tisztelet megsértésére rábírni, hanem csak azt óhajtja elérni, hogy állhatatosan ragaszkodjanak a fejedelemnek vallás-szabadságukat tárgyazó Ígéretéhez, és ne tűrjék, hogy ez holmi jezsuitaszerű koholmányokkal, kifogásokkal és ürügyekkel meghiúsíttassék. Hisz különben soha sem fognának többé az egyház és iskola szolgálatára alkalmas személyt nyerhetni, és erre nézve a jezsuiták kénye-kedvétől függnének. Mindezt ő, ki a Jebuzeusok szívét, gondolatát, gonosz szándékait, útjait, eszközeit és titkos csinjait belül és kívül alaposan ismeri, saját tapasztalása nyomán állíthatja. Ezután a levél írója felsorolja az anyagi áldozatokat, melyeket a vocatio elfogadásával hozott. Lemondott a Tübingenben élvezett, fentebb említett javadalmáról, továbbá, mivel »oeconomiam sine légitima costa«