Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - V. bef. közl. 441. o.

KÉT KASSAI TLÉBÁNOS A XVI. SZÁZADBAN. 445 '• admini8trálni nem lehet, ez alkalomból megnősült és minden vagyonkáját, sőt mint egy más alkalommal felemlíti, neje hozományát is könyvtára kiegészítésére, valamint az úti és átszállítási költségre fordította. Ekként egykönnyen szerzett jogaitól el nem állhat, és pedig annál kevésbbé, mivel a fentebbiek szerint a jezsuiták személye fölött semmi hatalommal nem bírnak. Bizonyíték erre Florensius Pál hittudor esete, ki szintén fogadalom letétele előtt lépett ki a jezsuita rendből és két év óta Prágában a császári pár szeme láttára Pappenheim Konrád lakásán nyugodtan időz. Ez a jelentés és írójának újabbi Ígérete következtében, hogy szolgálatát a jezsuitákra való tekintet nélkül békésen és csendesen teljesítendi, a delegátusok őt állásának elfoglalására utasították. Amint azonban Kratzer Gráczban először mutatta magát a templomban, a vihar nyomban kitört. A főherczeg már a következő napon (május 24-kén) a tartományi kapitány, mint a rendek elnöke útján, szóbelileg szigorúan megparancsolta az esküszegő jezsuitának azonnali eltávolítását. A rendelet indokául felhozatott a jezsuitáknak számos pápa, császár és király, sőt maga a főherczeg által is jóváhagyott ama szabadalma, mely szerint á megszökött rendtagok ellen mindenütt a polgári karhatalom alkalmazását követelhetik. A szorongatott delegátusok, a fenyegető veszély elhárítása végett, a kedvelt és a halogatást megkönnyítő írásbeli úthoz folyamodtak. Ismételt előterjesztésekben ügyesen érvényesítették a Kratzer által nyújtott támpontokat. Főleg utaltak a vallási pacificatióra és abból folyó jogukra, hogy az egyházi s iskolai szolgálatra bármely tisztességes és alkalmas személyt szabadon meghívhassanak, hacsak az a flacianiis, kálvinista vagy más sektához nem tartozik. Tőlük is már — mint felhozzák — gyakran egyes stipendiatusaik átmentek a gráczi jezsuitákhoz, és nagy ünnepélyesség és hitelveik nyilvános viszszavonása mellett tértek át a római katolikus hitre. A rendek ezt mindig szó nélkül tűrték, mert meggyőződésükhöz képest hitéért mindenki csupán lelkiismeretének és a mindenható istennek tartozik felelni. Zárkérelmük abban összpontosult, hogy vagy engedtessék meg prorektoruknak, az ellene emelt váddal szemben, a rendes útú védekezés, vagy halasztassék el az ügy végleges elintézése a legközelebbi országgyűlésig. Az iratváltás eredménytelen maradt. A főherczeg ragaszkodott rendeletéhez, sőt az ellenszegülőkkel tudatta, hogy inkább akarná országát elveszteni, mint az esküszegőt székvárosában megszenvedni. Viszont a delegátusok s ez alkalom-SZÁZADOK. 1895. V. PÜZET. 29