Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

438 GR. WILCZEK EDE. ••országba, az ostrom folytatását régi vitézére Konth Miklósra, Monoszlói Tamásra és Kapol Benedekre bizván. A velen­czeiek megújították békeajánlataikat, és most már készek voltak Jáclra kivételével a többi dalmát városról Lajos javára lemondani ; de Lajos természetesen az egész tengerpartot követelte kivétel nélkül, és így a harcz 1357-ben folytattatott. A pápa ugyan (most már VI. Incze,) kinek szivén feküdt, hogy Lajos a neki tett igéretét beváltsa és a schismatikus szerbeket hódítsa meg, mindent elkövetett, hogy a magyar királyt a velencziekkel kibékítse, de hiába: Lajos arra hivat­kozott. hogy a köztársaság, mint a szerb király szövetségese, az egyháznak ép oly ellensége mint ez utóbbi, magának pedig a nagyobbik. Mindamellett Lajos az 1357-iki felső-olaszországi hadjá­ratot nem vezette személyesen, de három vezérére, Konth Mik­lós, Monoszlói Tamás és Kapol (?) Benedekre bizta, kik az egész Terra firmát hatalmukba kerítették; csak Treviso városát, melyet Cavalli hősiesen védelmezett, nem bír­ták bevenni. Lajos figyelme most egészen a harcz tulajdon­képeni végczéljára Dalmátiára maradt összepontosítva, hová maga is lement, és hol a szerencse a magyar fegyvereknek még jobban kedvezett, vagy helyesebben mondva, az ostro­molt városok maguk döntöttek a magyarok javára. Elsőnek Sebenico ment előre ; a polgárság maga megunván a hosszú ostrom viszontagságait, lefegyverezte a velenczei őrséget, és kinyitotta a kapukat a magyaroknak ; ezt a példát követték Spaiato és Trau, hol a megfélemlített parancsnokok leköszön­tek. és bántatlanul hajón visszaküldettek Velenczébe, míg a magyarok a várost megszállották. Több állhatatosságot muta­tott Jádra. hol a velenczei párt valamennyi partváros között a legerősebb volt ; a keményfejü jádraiak majdnem oly makacs­sággal védekeztek a magyarok, mint egy évtized előtt a velenczeiek ellen. De a papok, kik Jadrában is a király pártján voltak, éjnek idején a magyarokat és Carrarai Ferencz velük ostromló német zsoldosait kötéllel és létrával felsegíttet­ték a bátyákra, és így heves utczai harcz után a város •a magyaroké lett, szeptember 17-én. A legmakacsabb ellen­iálást fejtette ki Nona, hol a hős Giustiniani János parancsnokolt, ki minden rohamot véresen visszavert ; de beli olasz krónista által fentai tátik, így Cortusi és Gatari által (Mura­tori »rerum italicarum scriptores.) — A második eset Lajos nagylelkű, magatartása Baldichino velenczei nemes iránt, ki ellene merényletet úkart elkövetni, és kinek nemcsak megkegyelmezett ; de még gazdagon -meg is ajándékozott.

Next

/
Thumbnails
Contents