Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

MAGYAR TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORBAN. 437 gyengességét fel kellett használnia a végleges elszámolásra és hogy nem engedhette meg a fegyverszünet meghosszabbítását ; így tehát a velenczei háború 1356-ban újonnan kiütött. Lajos nem esett abba a hibába, hogy az ellenség erejét annak beizavarai miatt kicsinyelje, hanem a köztársaság többi ellenével és irigyével szövetkezett közös támadásra, nevezetesen Albrecht osztrák herczeggel, AHJclós aquilejai patriarchával (IV. Károly császár testvérével,) Albrecht és Meinhard görczi grófokkal. Carrara Ferencz Padua kény urával, és még több felső-olaszországi főúrral. Lajos seregét két részre osztotta; az egyik résznek személyesen állt élére, és egyesülvén az osztrák herczeggel és ennek csapatjával, 1356. junius havában Friaulon át egyenesen Velencze városa elé vonult ; a második részt pedig ludbregi Chuz János parancsnoksága alatt Dalmátiába küldte, a parti városok elfoglalására. A velenczeiek kénytelenek voltak zsoldosaikat, melyek többnyire a dalmát városokban voltak elszállásolva, fővárosuk védelmére visszahívni és így Dalmáczia védelmére csak hajóhaduk maradt, mely ugyan folyton a part mentén czirkált és az egyes városokat hűségre és kitartásra buzdította, de az ott uralgó ellenséges hangulatnál fogva még sem volt képes azok elpártolását megakadályozni. Míg Lajos király Treviso városának ostromával foglalkozott, addig Chuz serege a parti városokat keményen körülzárta, és vidéküket az olajfák és szőlők kiirtása által elpusztította; egyidejűleg a tengeren is újra megjelentek az almissai és narentai kalózok, kikről már régebben nem hallatszott volt semmi, de kik. felhasználván a kedvező alkalmat, egyszerre megint feléledtek, és daczára a czirkáló velenczei gályáknak, a városok élelmezését a tenger felől is zavarták. Ez által a városok nagyon megszorultak, és mindinkább elidegenültek a velenczeieknek ügyétől, látván, hogy az egyedüli ok is elesik, melynek kedvéért a signoria uralmát tűrték volt, t. i. a biztonságuk és megélhetésük kezessége. Különben a tél megszakította az ellenségeskedéseket, végleges döntés nélkül, mind a két haditéren ; Treviso és Castelfranco ellentált a magyarok ostrománaka) és Lajos őszkor visszatért Magyar-9 Treviso ostrománál két eset fordult elő, mely Lajos nemes és lovagias jellemét fényes világitásba helyezi. Treviso védője ugyanis, Delfino Giovanni, 1356. augusztus havában, Gradenigo dogé halála után, maga lett Yelencze dogéjévé választva ; és Lajos a signora kérelméremegengedte, hogy Delfino a keményen ostromolt várost elhagyja, hogy fejedelmi székét a fővárosban elfoglalhassa. Daru »Histoire de la Kôpublique de Venise« ismert munkájában másképen adja elő ugyan a dolgot ; de maga is kénytelen beismerni, hogy az előbbi versio több kor—