Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

MAGYAR TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORBAN. 433 talmazta. Mint Nápoly kormányzója és a sereg főparancsnoka Apor András (István fia,) maradt vissza ; a két legfontosabb erősség, Salerno és Aversa, az első Drugeth Miklósra, a második Fra Moriale x) vránai perjelre lett bízva. A fegyverszünet feltétele az volt, bogy a pápa Johanna esetét még egyszer megvizsgálja, és ha bűnösnek találja, a tróntól megfossza és az utóbbit Lajosnak adományozza ; ha pedig Johanna ártatlansága kiderülne, ez Nápoly birtokában maradhasson, Lajosnak azonban 300,000 aranyat fizessen kárpótlásul. Jövő esztendőben, 1351-ben, a pápa Ítélete ki lett hirdetve ; és ügy történt, mint egész eddigi részrehajló eljárása után várható volt : Johanna felmentetett minden vád alól, és a Szentszék mint hűbérúr által megerősíttetett a nápolyi trónon. Es Lajos, noha az ország tényleges birtokában volt, nemcsak hogy meghajlott ezen Ítélet előtt, de még a fogva tartott nápolyi berczegeket is szabadon bocsájtotta, és a neki itélt kárpótlást visszautasította.2) Megelégedve boszszujával és hatalmának kimutatásával, Lajos önként engedett, és visszahívta seregét, ezentúl jó ideig mit sem törődvén a nápolyi dolgokkal ; és Johanna még sok éven általa háborítlanul ülhette trónját, még az örök igazság bosszúja őt is elélte. A diadalmas magyar király ezen lemondó magatartása alig volna érthető, lia nem kellene azt a következő szempontokból megítélni. Először is Lajosnak attól kellett óvakodnia, hogy a Szentszékkel komoly és kiegyenlíthetlen ellentétbe ne jöjjön ; egészen eltekintve személyes jámborságától és az Anjou-család hagyományszerü vallásosságától, nagyon jól tudta, miszerint dinasztiájának Magyarországban való hatalma és 9 Fra Moriale nemsokára Johanna által megvesztegettetvén, hűtelen lett Lajoshoz, és a reá bízott várat átadta az ellenfélnek. Azóta kalandorcsapatja élén sarczolva bebarangolta egész Olaszországot, míg végre 1354-ben Rómába érvén, Cola di Rienzi által tőrbe csalatott, felhalmozott kincseitől megfosztatott, és mint közönséges lator és útonálló kivégeztetett ; de Rienzi se élvezhette sokáig kapzsiságát, mert még ugyanazon évben az ellene felbőszült római nép által megöletett. 2) »Huie frgo Clemens VI. Pontifex Romanus, cliscussis singulis objectionibus. Avenione in qua tunc urbe morabatur, pacem flrmavit. In (pia id procul dubio memorabile, quod, quum Ludovicus Hungáriáé Rex recipere constitntis temporibus a Ludovico Tarentino ex pacto deberet tercenta aurei nummi millia ob damnorum refectionem, facta pace legati — (t. i. a magyar király követei) — Regis auctoritatem subito publicantes, earn omnem pecuniam rejicere asserentes eorum Regem non quaestus, sed justitiae gratia bellum gessisse.« így adja elő a dolgot, nagy csodálkozással Palmerius Muratori Rerum italicarum scriptores nevű nagyhírű munkájában ; bezzeg megfoghatatlannak tűnhetett fel azon korbeli olaszoknak, hogy büszkeségből és megvetés jeléül még annyi pénzt is lehessen visszautasítani !