Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

434 GR. WILCZEK EDE. •tekintélye leginkább a papság feltétlen odaadásában és támogatásában gyökerezik ; ezen biztos és kipróbált alapot nem volt tanácsos megrázkódtatni az egyház fejével való meghasonlás által, mert hogy mily kárára válhatik a királyi tekintélynek az egyházi és világi hatalom közötti súrlódás, azt a szomszéd német birodalom példáján tapasztalhatta. Másodszor épen az említett döntés idejében, 1351-ben, egy új és nagyszerű terv kezdte Lajos elméjét foglalkoztatni, mely előtte még fontosabbnak tűnt fel mint Nápoly megtartbatása, t. i. a lengyel korona megnyerése. Miután III. Kázmér lengyel király Lajos közeli rokona,1) a Piaszt-ok utolsó sarja volt és törvényes utóddal mindeddig nem birt, a magyar király, magszakadás esetére, joggal számot tartott a lengyel koronára és ezen jogot Kázmér szerződésileg el is ismerte, ennek fejében pedig Lajos segítségét vette igénybe számos ellensége ellen. Ezen körülmény következtében Lajos már 1351-ben, és még későbben is többször, kénytelen volt mint Kázmér szövetségese lithvániaiak, oroszok és tatárok ellen hadakozni, mi által tevékenysége épen az ellenkező irányba tereltetett. Harmadszor pedig, és ezen szempont alighanem a legmérvadóbb, Lajos meggyőződött, hogy Nápoly, mint tengerentúli tartomány) | tartós bírásáról addig nem lehet szó, a míg a magyar tengerpart maga nincsen végleg biztosítva Magyarország részére, és hogy ezért elébb Velenczét le kell győzni, illetőleg az Adria keleti partjától elűzni. Velencze pedig oly hatalmas és szívós ellenfélnek bizonyult volt, hogy ^ele nem lehetett csak úgy mellékesen, félkézzel elbánni. Es miután Lajos bosszuszomja úgy az idő, mint Nápoly kétszeri leigázása által némileg enyhítve volt, inkább beérte annak tudatával és egyelőre magára hagyta az ingadozó országot, hogy magát összepontosított erővel Velenczére vethesse. A Velenczével kötött nyolczéves fegyverszünetet Lajos jól használta fel a nagy és döntő harcz előkészítésére, és noha az éjszakon és keleten viselt háborúi őt derekasan foglalkoztatták, mégis ezentúl a tengerpart és Dalmáczia ügyét nem veszítette többé szem elől. Először is öccsét Istvánt nevezte ki Horvát-, Sziavon- és Dalmátország berezegi czímmel felruházott kormányzójává, madjnem korlátlan teljhatalommal ; alatta azonban a báni méltóság is fenmaradt, és Szlavonországban a Nápolyból visszahívott Apor István, Horvátországban pedig TJgali Pál lett bánná kinevezve. István berezeg J) Lajos anyja Erzsébet Kázmér nővére, és Löktetek Wladislaw lengyel király leánya volt, e szerint tehát Lajos maga anyai ágon ez utóbbinak unokája.