Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

430 GR. AVILCZEK EDE. az ellenségnek átengedvén. Miután a bánok és főnemesek iírfolyton unszolták a királyt, hogy hagyjon fel a háládatlan vállalattal — meglehet, hogy ebben a velenczei arany csendes aknamunkájának is része volt — ez elkedvetlenítve engedettr és visszatért haza, Jádrát egyelőre sorsára hagyván, mely természetesen nem lehetett más, minthogy végre megadásra kényszerűit és kegyetlenül lakolnia kellett. A nagyfontosságú várostehát még egyszer el lett veszve Magyarországra nézve, és helyesnek bizonyúlt a velenczeiek számítása, miszerint az időpont legalkalmasabb annak meghódítására; mert világos, hogy Lajos csak azért engedett oly könnyű szerrel, mivel forrón vágyódott Nápoly után, és alig tudta legyőzni türelmetlenségét azon kötelesség teljesítése iránt, melyet legelsőnek ismert^ t. i. meggyilkolt testvérének megboszulása. Hogy Lajos azonban a jádraiak ügyét nem tévesztette szem elől. hanem csak későbbre halasztotta, arról a legközelebbi jövő tett tanulságot ; egyelőre mint terveit zavaró akadályt csak egyszerűen letettea napirendről. És mostantúl fogva Lajos egész erejét a nápolyi hadjáratra összepontosította, melyet az 1347. és 1348. években, a. legfényesebb sikerrel és világraszóló dicsőségére keresztülvitt. Időközben, mikor 1348-ban Nápolyból hajón hazatért, a velenczeiek, noha Lajos által Jádra birtokában egyelőre nem zavartattak, ezen ügyet véglegesen tisztázni kívánták. Alig hogy Budára érkezett, követeket küldöttek hozzá békekötés végett. A signoria ajánlata odament, liogy a magyar király a teng >ri városokra való igényét nagy pénzösszeg fejében engedje át a köztársaságnak, vagy pedig Dalmátiát ez utóbbinak mint magyar lmbért adományozza. Lajos, kinek eszeágában sem volt a tengerpartról lemondani, visszautasította a feltételeket, ellenben késznek nyilatkozott fegyverszünetet kötni A velenczeiek beérték avval is és a tárgyalások egy nyolcz évi tartamú fegyverszünettel egyelőre berekesztettek ; mind két, fél megmaradt régi álláspontjánál és a végleges megoldás a fegyverek döntésének lett fentartva. így nyilatkozott Lajos egy, Saraccha Illés érsek vezetése alatt nála 1349-ben tisztelgő ragusai küldöttség előtt is, ki szintén Ragusa városának kívánságát tolmácsolta, a velenczeiek nyomasztó fenliatóságátlerázni és a magyarral felcserélni. Lajos kegyesen fogadta a küldöttséget és megígérte, miszerint a fegyverszünet letelte után Ragusát is fel fogja szabadítani. Nem sokára az események folyása Lajost újonnan Nápolybaszólitotta. Ott a magyar helytartó, Apor István, erélyesen védekezett a lázadás és a Johanna-párt ellen, de mindamel-