Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

MAGYAR TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORBAN. 431 lett tért veszített, magyar serege a folytonos csatározásokban szemlátomást fogyott, az olasz és német zsoldosok pedig megbízhatlanok voltak. A harcz másfélévig tartott döntés nélkül, miután épen a zsoldosok érdekében állott ezt minél tovább búzni. Ezen többnyire németekből álló csapatok és vezérei mitsem gondoltak a hadjárat czéljával, és csak zsákmányra áhítoztak; azért minden ethikus szempont hiányzott hadviselésükben. Minden tétova nélkül felváltva hol az egyik, hol a másik párthoz szegődtek, a nagyobb fizetés vagy a gazdagabb prédára való kilátás szerint; az egymáselleni harczban gondosan elkerülték a döntő győzelmet, mely esetleg a hadakozásnak véget vethetett volna, sőt ellenkezőleg, a mennyire lehetett, kitértek egymás elől, hiszen a mai ellenfél a holnapi szövetséges lehet, és megfordítva; és a közös érdek abban állt, hogy a szerencsétlen országot minél tovább sarczolhassák. A magyarok minden vitézsége és feláldozása meddő maradt az ilyen, náluk szokatlan hadviselésnél ; és Apor István végre belátta, hogy a védelem eddigi rendszerével, hol a tegnapi siker ma kudarczczá válik, semmire sem mehet; azért 1350. év elején segítségre hívta magát a királyt, hogy személyes jelenléte és egy döntő csapás által véget vessen e tűrhetetlen helyzetnek. Lajos szívesen engedett a kérelemnek, annyival is inkább, minthogy Magyarországban nagy lelkesedés mutatkozott az ismételt nápolyi hadjáratra és minthogy a kis Martell Károlynak időközben Budán bekövetkezett halálafolytán most már személyes érdekeit követhette. Egyáltalán Magyarországban népszerűvé lettek az olaszországi vállalatok ; az o~ szág szépsége, termékenysége, szerencsés égalja és gazdagsá ga, az ottani könnyű és élvhajhászó életmód és kulturális előrehaladottság nagy vonzerővel birt a magyarokra ; és azonkívül az Anjou-családdal bevándorolt sok olasz, noha már többnyire tökéletesen megmagyarosodott, rokonszenvvel viseltetett iránta ; nemkülönben hírnév és kincsek megszerzésére hő alkalmat nyújtott a nápolyi harcz, mint például már Apor István a Durazzói családtól elkobzott gazdag birtokokkal lett megadományozva. Ezúttal Lajos, hogy hamarább a helyszínére juthasson, már nem használta a hosszadalmas szárazföldi utat mint első hadjáratánál, hanem a természetszabta tengeri utat. A dalmát városok hajóira most ugyan nem számíthatott, minthogy azok a velenczeiek hatalmában voltak és ez utóbbiaktól a fegyverszünet alatt csak nem várhatott, vagy kérhetett szívességet ; azért nem is birt az átkelésre rendes hajóhadat összekapni, hanem kénytelen volt azon járműveket felhasználni, melyek