Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

424 GR. AVILCZEK EDE. visszaszállította Zengbe ; mind a két tengeri utazás alkalmával a köztársaság a királynét és nagyszámú udvarát a legnagyobb tisztelettel és fejedelmi fényűzéssel megvendégelte. Mindamellett természetesen Lajos nem hagyhatta szó nélkül, hogy Jadrához intézett egyenes és közvetlen meghagyásának csak így, közvetve és űgyszólván mellékuton feleltek meg ; mert ő kötelesség teljesítést követelt volt Jadrától, nem pedig szívességet VelenczétÖl ; és noha az utóbbit elfogadta és szépen meg is köszönte, mégis szükségessé vált Jadrával szemben az álláspontot tisztába hozni. Egyáltalán az egész eset fényes világot vetett a tengermelléki viszonyok tarthatlanságára, és meggyőzte a fiatal erélyes uralkodót, hogy itt minél elébb rendet kell csinálni. Mindennek előtt belátta annak szükségét, hogy a tengermelléki kény urak daczát meg kell törni, mert épen ezeknek erőszakoskodásai szolgáltak indokul, hogy a városok Velenczéhez szítottak; e czélból meghagyta a tengermelléki dynasztáknak, miszerint váraikat adják át a királynak, egyszersmind azonban bő kárpótlást nyújtván azokért magyarországi jószágok adományozása által. Hogy parancsának nagyobb súlyt kölcsönözzön, a vitéz és erélyes Széc.hy Miklóst nevezte ki a tengermellék bánjává, ki 1344. szeptember havában megkezdte körútját egy 4000 vértezett leventéből álló sereg élén, hogy a várakat a király számára birtokba vegye és megfelelő őrséggel ellássa. Több főúr azonnal engedelmeskedett, ráállván a király által parancsolt cserére és jó szerrel átadta ősi fészkét ; Nilipics harczias özvegye azonban, Wladislava. egy kevély öreg asszony, ki agg férje halála óta Kninben hatalmaskodott, mitsem akart hallani a felajánlott birtokcseréről, hanem maga részéről követei által feltételeket szabott a királynak, és minthogy Lajos e követeket nem fogadta, mondván, hogy hűbéreseitől feltétlen alávetést követel, nem alkudozik velük, Wladislava fegyveres ellentállásra fogta a dolgot fia János és Corbáviai Czirjék gróf segítségével, még pedig oly sikerrel, hogy Széchy hosszú ostrom után kénytelen volt Knin elől visszavonulni. Ezen körülmény azután a Brebiri grófokat is felbátorította, hogy Glissa, Scardona és Osztr OVlCZrl cttcidclSclt megtagadják. Ámde a tüzesvérü daliás Lajos türelme és elnézése hamarább elfogyott mint a diplomatizáló és mindég alkudozó atyjáé ; most a király személyesen nagy sereg élére állt, melyhez Kotromanovics István boszniai bán is csatlakozott és egyszerre 20000 pánczélos vitézzel Bihácsnál termett. A király személyes megjelenésének és fenyítő haragjának nagy hatása volt ; megszeppentek sorban Nilipicsné és fia János, a Brebi-