Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

420 EGERVÁRA ELESTE tek jelölve, ezek vagy nem jöttek ek vagy ha el is jöttek, nem akartak dolgozni. Hn pedig iCogonara ily szükségben éj idején kereste a várnagyot, bogy nála panaszt emeljen, csak nagynehezen találhatta meg őt, mert folyvást változtatta nyughelyét. Nyári aludt, mint a bunda, »mintha az ellenség Egertői ezer mértföldre volt volna« ; apródjai vonakodtak őt fölkölteni és tréfálva biztatták az olasz embert, bogy kísértse meg ő maga a várnagyot fölkölteni. Időközben elmúlt az éj és a védelmi munka abba maradt. 5. A vallon katonák folyvást sürgették a várnagyot, engedje meg nekik, bogy kirohanhassanak. Ezt Nyári csak egyízben engedte meg (szept. 25-én) és ámbár ez alkalommal a kirohanásnak jó sikere volt és a vallonok a törökök közül sokat levágtak s őket ostromárkaikból kibolygatták, többé engedélyt erre tőle nem kaphattak. Ennek az volt a következménye. hogy az ellenség háborítlanúl folytathatta ostrommunkáit. G. Midőn a puskaporos bordó a külső várban szeptember 27-én fölrobbant, Nyári a helyett, bogy az eszevesztett katonákat a hátrálásban meggátolta és erélyes föllépésével őket kötelességük teljesítésére ösztönözte és a rendet köztük helyreállította volna, maga is megfutott és a futók élén szaladt. Miután pedig a külvárból a belvárba vezető híd a rajta átözönlő asszor.yseregtől volt elfoglalva. Nyári leereszkedett a sáncz árkába, s elég vigyázatlanül egy bástya bejáróján menekült a belső várba, ezen oktalan eljárásával magát a belső várt téve ki a legnagyobb veszélynek.*) 7. A várnak már eredetileg védetlen állapota és az éjjeli munka abbanmaradása miatt a várnagy lelkiismeretlenül föláldozta számos katonáinak életét, úgy, bogy a 3400 főre rúgó őrségből alig maradt 2000 életben.3) 0 Úgy látszik a németek ez alkalommal helyt álltak, mert Cogonara szerint a berohanó törökök által levágott katonák többnyire németek voltak. 2) Az egri vár ugyancsak primitiv módon épülhetett ha igaza van Szederkényinek, hogy »a védők szerencsétlensége még az volt, hogy a kőfalak úgy emeltettek, hogy azokon alkalmas lőrések nem is voltak és az ágyúk így kitéve állottak az ellenség golyói rombolásának ; és