Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Dr. Hüppe; Siegfried. A lengyel alkotmány története; ford. Szathmáry György. Ism. L. B. 365. o.

368 TÖRTÉNETI IRODALOM. 368 lemben veszi e két egymástól tompa szögben eltérő fogalmat : nemesi aristokratia és nemesi demokratia. Ehhez járúl. hogy Hüppe nem tett ú. n. forrástanulmányokat. 0 nem első kézből szedi a nyersanyagot. Ha munkájának néhány helyén hivatkozik is a poseni grod-actákra (csak a poseniekre, ezekre is csak általánosságban), az olvasó könnyű szerrel fog meggyőződni, hogy Hüppe ismereteit nem az élet eleven szükségleteit szolgáló okmányok forrásából merítette, melynek nedvét kristály tisztává szűrhette volna a kellő kritika, hanem hogy a maga rétjét poshadt vizekkel öntözte, csaknem kizárólag a régebbi lengyel publiczisták irányzatos alkotásaiból szedve adatait és — inspiráczióját. E források természete magyarázza meg azt is. miért bánik oly mostohán azokkal a századokkal, melyekben még nem volt lengyel publiczistika ? Csak ritkán nyúl vissza a Piast királyok, pláne Boleslav Chrobry idejére (-{" 1025.) A mi Boleslavnál is koraibb, azt mind az »ógermán-ősszláv állapotok« ködös elnevezése alatt foglalja össze. E kort chaotikus sötétséggel megvert tájnak képzeli, melyet mintha megvilágítani sem merészelt volna még a modern tudomány s melyre bízvást rá lehet fogni épen azt, mi az író elméletébe beleillik. Az ő tulajdonképeni dominiuma a XVI., XVII. és XVIII. század, a lengyel állam hanyatlásának és pusztulásának századai. He hogy miként lett Lengyelország ugyanezen alkotmány mellett hatalmassá, miként küzdhette fel magát arra az előkelő polczra, hogy a XVI. század vége felé Európának harmadik katonai nagyhatalmassága legyen, azt Hüppe ki nem mutatja. A virágzás illata hiányzik e könyvből, leveleiből csak a rothadás fertőzete áramlik felénk. Munkája így félnmnka csak. Nem a lengyel alkotmánynak története, hanem csak a lengyel alkotmány romlásának története. A szigorú kritikusban azok a politikai elmélkedések is aggodalmakat kelthetnek, melyeket Hüppe előadásába belészőtt. Az még hagyján, liogy könyve több helyén a szabadságot okolja Lengyelország romlásáért : az olvasót a könyv tartalma eléggé felvilágosítja, mily csúffá tette a lengyel slachcic e szót s a szabadság mily korcs faját kell azon érteni. Hogy Hüppe végzetes hibának tartja, hogy Lengyelország a helyett, hogy az Ural és a Kaspi-tenger felé vitte volna hatalma határoszlopait, a porosz tartományokat s a Balti-tenger németeklakta partszéleit hódította meg, elég paradox állítás, de német szerzőnél talán mégis menthető. De az már komolyabb, hogy Hüppe Siegfried dr. munkája elején és végén az absolutismust ajánlja s abban találja az üdvöt. Ha Lengyelország, úgy mond, az absolutis-