Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Dr. Hüppe; Siegfried. A lengyel alkotmány története; ford. Szathmáry György. Ism. L. B. 365. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 367 hogy tudósaink a reánk nézve oly instructiv lengyel ügyekkel tüzetesen foglalkozzanak. De míg közvéleményünk büszke arra a rokonszenvre, melyet a nagy szláv törzs legnemesebb hajtása iránt érez, míg szeretetében azzal tünteti ki a lengyel nemzetet, s egyedül csak azt, hogy testvérének nevezi, minden iránt érdeklődik, mi a lengyelek sorsával összefügg, lelkes pillanataiban felsegéléséről is álmodozik, addig tudósainkat kevésbbé hatja át ez érzés s közönyükben elfordulnak ama feladattól, melyet a közvélemény hozzájuk utal. Nem fogott rajtuk az a buzdítás sem. melyben őket a kulturális igényeink fel nem ismerésével, tervszerűtlenséggel, munka-, idő- és pénzpazarlással többnyire oly könnyelműen vádolt Akadémia részesítette. Az a pályázat, melylyel már évek előtt adott ösztönt a kérdés egy részének tanulmányozására, mindig meddő maradt. Akadémiánk hivatottságának és czéltudatos kitartásának adta tehát tanújelét, midőn elhatározta, hogy most kerülő utakon törekszik a czél felé. Ha nem Írathat, lefordíttat egy lengyel alkotmánytörténetet. Ez több ezer példányban terjedve szerteszét az országban, lehetetlen, hogy sok elmét fel ne világítson s néhányat munkára, kutatásra ne serkentsen.1) Yajjon a legalkalmasabb könyvre esett-e választása, azt ítéljék meg azok. kik a lengyel irodalomban járatosak. Bizonyos azonban, hogy mi modernebb munkát, olyat, mely értékesítené az újabb keletű lengyel tudományos társulatok működését, olyat, mely a könyvkiadó-vállalat programmjához híven a »tudomány mai színvonalán áll«, jobb szerettünk volna, mint Hüppének egy emberöltő előtt (1866-ban) írt, tehát avulófélben levő könyvét. Bizonyos továbbá az is, hogy ez a német könyv kifogás alá esik egyéb tekintetben is. Hüppe a közjog terén nem szakember. Legjobban az a megdöbbentő könnyelműség árulja el dilettáns voltát, melylyel hamis és más-más értelemben használja az államtudományokban sok gonddal és munkával szabatosan megbatározott terminus technicusokat. A köztársaság szót a legönkényesebb változatokban használja, nemzetközi jogot említ, hol lengyel belügyekről értekezik, a nemességet összezavarja a lovagi renddel, parlamentárismusról szól, majd meg a polgárság souverainitásáról, a múlt századok polgárságának (!) souverainitásáról Lengyelországban, egy érte1 9 Ha oly irót bízott volna meg az Akadémia a fordítással, ki ismeri a magyar alkotmány szövevényes történetét, ez már a fordítás folyamán megvilágíthatta volna a két alkotmány feltűnőbb hasonlatosságait;. Csodáljuk, hogy maga a fordító nem kért ily kísérletre engedélyt : annál jobban csodáljuk, mert ha jól tudjuk, sokat foglalkozott nemzeti kulturánk kérdéseivel. 24*